Tüntetés Schwerinben: Lenin-emlékmű felháborodott ellenállásba ütközik!

Tüntetés Schwerinben: Lenin-emlékmű felháborodott ellenállásba ütközik!

2025. június 14-én az áldozatok egyesületeinek mintegy három tucat képviselője gyűlt össze a vitatott schwerini Lenin-emlékmű előtt, hogy tiltakozzanak annak fennmaradása ellen. Az alkalom a zsarnokság képviselőinek nyilvános kitüntetések elutasítására szólított fel. Burkhard Bley, a SED-diktatúrával való megbékélés állami képviselője beszédében Lenin és az úgynevezett „vörös terror” kapcsolatáról beszélt, amely számos német civil életébe került.

Csak a SED diktatúra idején körülbelül 35 000 embert érintett a politikai üldözés; sokakat kényszermunkatáborokba küldtek, vagy akár halálra is ítéltek. Bley szeptember végére Schwerinben konferenciát hirdetett ezen üldöztetések témájában. Stefan Krikowski, a vorkutai tábor közösségének elnöke növelte a városvezetésre nehezedő nyomást azzal, hogy követelte az emlékmű eltávolítását, és helyette egy emlékmű építését javasolta a politikailag kivégzett Arno Eschnek.

Ellentmondásokkal teli emlékmű

A Lenin-emlékmű, amelyet 1985-ben avattak fel a Hamburger Allee-n, már régóta állandó súrlódási forrássá fejlődött. A Jaak Soans észt művész által készített szobor lenyűgöző, 3,5 méteres, és eredetileg a szovjet megszállási övezetben a nagybirtokosok kisajátításáról szóló Lenin-rendelet emlékeztetője volt. A többszörösen színes támadásokat kiváltó emlékmű az erősen politikai háttér ellenére továbbra is áll a városképben. A forgalmas útkereszteződésben, egy előre gyártott épülettel körülvett elhelyezkedése állandó témává teszi a közbeszédben.

A városvezetés azonban ragaszkodik ahhoz, hogy az emlékmű a terület történelmi fejlődésének része, és egy magyarázó táblával szeretné megtartani. Rainer Blumenthal levéltári asszisztens is bírálta a hibás feliratot, amelyen nem helyesen szerepel Lenin neve, és azt javasolta, hogy az emlékművet használják fel beszélgetési lehetőségként. Létrehozása óta több tiltakozás is volt, az utolsó jelentősebbre 2015-ben, az októberi forradalom 100. évfordulója alkalmából került sor.

Történelmi kontextus

Történelmi szempontból az emlékmű a németországi emlék- és emlékkultúrára utal. Az NDK-korszakban országszerte politikai emlékműveket, például egy letűnt rend maradványait emelték, hogy megerősítsék a SED-uralom önképét. A kommunizmus 1989-es bukása után az ilyen emlékművek gyakran nyilvános viták célpontjává váltak, és érzelmileg és tényszerűen is megkérdőjelezték őket. Soha nem volt központi parancs az eltávolításukra; inkább a helyi politikai kezdeményezések döntöttek az emlékművek hollétéről.

Valóságos társadalmi változás vált észrevehetővé az elmúlt néhány évtizedben: néhány műemléket leromboltak, hogy új távlatoknak és emlékeknek adjanak helyet. A Lenin-emlékműről folyó vita tehát továbbra is a német múlt értelmezésével és történelmének kezelésével kapcsolatos folyamatos konfliktusok jele. A lenini örökség továbbra is politikai vitákat okoz, és felkavarja az emberek elméjét.

A tiltakozás mellett a tüntetés után közvetlenül a Diktatúra Áldozatainak Dokumentációs Központjában „Falak – Rácsok – Szögesdrót” címmel vándorkiállítás nyílt. Ez a kiállítás a szovjet megszállási övezetben és az NDK-ban tapasztalható politikai üldözésről nyújt tájékoztatást, és így ismét bemutatja az emlékezés és az elnyomás összetett kapcsolatát a háború utáni német időszakban.

A schwerini Lenin-emlékmű körüli vita nemcsak történelemmel, hanem jelennel kapcsolatos kérdéseket is felvet. Hogyan kezeljük egy múltbeli rezsim emlékeit, amelynek árnyéka még mindig a társadalomra vetül?

Ez a téma továbbra is izgalmas, és megmutatja, milyen mélyen gyökereznek a SED-diktatúrára és annak szimbólumaira való emlékezésről szóló viták. Az utolsó szó ebben a vitában még biztosan nem hangzott el.