Magdeburgi támadó: figyelmen kívül hagyták a pszichiátriai felvételt?

Magdeburgi támadó: figyelmen kívül hagyták a pszichiátriai felvételt?

Egy tragikus esemény, amely megrázta Magdeburg városát, most komoly kérdéseket vet fel. A támadó, egy szaúd-arábiai orvos 2024. december 20-án autójával áthajtott a magdeburgi karácsonyi vásáron, és pusztító balesetet okozott, amelyben hat ember meghalt, és több mint 300-an megsérültek. Ez a szörnyű tett újraindította a vitát a mentális egészségről és biztonságról Németországban.

Már 2013-ban A Rostocki Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézete azt javasolta, hogy a bérgyilkos kerüljön be egy pszichiátriai klinikára. Akkor 900 eurós pénzbírságot kapott, miután fenyegetőző magatartással hívta fel magára a figyelmet az orvosszövetség alkalmazottaival folytatott vitában. Az a fenyegetés, hogy az ügy „nemzetközi figyelmet fog kapni”, csak egy előképe volt a következő tragédiának.

A figyelmeztető jelek és a hatóságok mulasztása

A rostocki rendőrség levele, amelyet a Vorpommern-Rügen körzet egészségügyi szakszolgálatának címzett, további betekintést nyújtott a támadó aggasztó helyzetébe. Hiába diagnosztizálták a pszichózis gyanúját, és a szociálpszichiátriai szolgálat kérte, hogy tartsák szemmel a támadót, nem vonták ki a forgalomból. Az eset kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy miért hiányoztak a figyelmeztető táblák, és miért nem tettek megfelelő lépéseket.

A férfi 2011 és 2016 között Stralsundban élt, és 2014-ben ott végezte el a pszichiáter szakirányú továbbképzést. Képzése mellett anabolikus szteroidok, kortizon és fájdalomcsillapító tramadol is volt nála, amikor lakását házkutatást tartottak. Különösen riasztó, hogy annak ellenére, hogy felfedte a pszichotróp gyógyszerek szedését, nem tettek elegendő lépést a megfigyelés vagy a segítségnyújtás érdekében.

A rendszer meghibásodása

Mecklenburg-Elő-Pomeránia belügyminisztériuma bejelentette, hogy az idő múlása miatt a részletes akták már nem állnak rendelkezésre. Továbbra sem világos, hogy léteznek-e részletesebb feljegyzések a támadóról és mentális állapotáról, amelyek esetleg időben történő beavatkozáshoz vezethettek volna. A rendszer meghibásodása itt nyilvánvalónak tűnik az átláthatóság hiánya és a pszichológiai problémákkal küzdő emberek kezelésének hiányosságai miatt.

A társadalom dilemma előtt találja magát: hogyan kell kezelni az ilyen embereket, mielőtt bekövetkezik a katasztrófa? Az eset nemcsak a hatóságok egyéni felelősségét helyezi előtérbe, hanem a németországi mentális egészséggel kapcsolatos kihívásokat is.

A magdeburgiak és mindazok, akiket ez a tragikus esemény érintett, továbbra is remény van egy átfogó kivizsgálásra és jobb megelőző intézkedésekre, hogy ilyen tragédia ne ismétlődhessen meg.

Ezeket a kérdéseket minden bizonnyal nemcsak Magdeburgban vitatják meg, hanem Németország más régióiban is, ahol már volt szó hasonló esetekről.