Hidrogénstratégia válságban: Barke gyors cselekvésre szólít fel!

Hidrogénstratégia válságban: Barke gyors cselekvésre szólít fel!

Az Energiaügyi Miniszterek Konferenciájának legutóbbi ülésére 2025. december 8-án került sor Stralsundban, ahol a szövetségi államok ismét eszmecserét folytattak a legfontosabb kihívásokról. Az ellátásbiztonság, a hálózatbővítés, a villamosenergia-árak és a hidrogénstratégia témakörei intenzíven vitatkoztak. A jelenlévők között volt Jürgen Barke Saar-vidék gazdasági minisztere is, aki beszédében egyértelmű követeléseket fogalmazott meg: a hidrogén felfutásának gyorsabb kiterjesztését és az áramár kilowattóránkénti legalább öt centtel történő csökkentését szorgalmazta. A saar-vidéki acélipar nagymértékben támaszkodik a hidrogénre, ami rávilágít aggodalmai sürgősségére. A miniszteri konferencia évente kétszer ülésezik, hogy egységes hangot adjon a szövetségi kormánynak. A WNDN jelentése szerint...

De nem szabad alábecsülni a kihívásokat. A Nemzeti Hidrogén Stratégiáról szóló kritikus különjelentésben a Szövetségi Számvevőszék három fő gyengeségre hívta fel a figyelmet. Ez magában foglalja a hidrogén iránti irreális igényt is, amely várhatóan jóval magasabb lesz, mint amennyi Németországon belül előállítható a klímacélok 2030-ig történő elérése érdekében. A szükséges import megingathatja a stratégiát. A zöld hidrogén földgázhoz viszonyított magas költsége szintén jelentős akadályt jelent. És végül, de nem utolsósorban, egy hidrogénhálózat kiépítése akár 24 milliárd euróba is kerülhet anélkül, hogy a tényleges igény egyértelmű lenne. A Szövetségi Számvevőszék szerint...

A hidrogénstratégia és annak akadályai

A hidrogénstratégia kulcsszerepet játszik a német energiaátállásban, mivel Németország 2045-re klímasemleges akar lenni. A hidrogén a fosszilis tüzelőanyagok helyettesítésére szolgál, különösen azokon a területeken, ahol a megújuló villamos energia közvetlen felhasználása nem lehetséges. Egyértelművé válik azonban, hogy a kínálat, a kereslet és az infrastruktúra felfutását pontosan össze kell hangolni – anélkül, hogy a szövetségi költségvetést túlzottan megterhelnénk. 2030-ra a hidrogén maghálózat kétharmadának rendelkezésre kell állnia, de reálisan nézve a célok több mint ambiciózusak.

A tervezett ipari alkalmazások késnek, a hidrogéngazdaságba irányuló magánberuházások pedig elmaradnak a várakozásoktól. Az állandó állami finanszírozás a szövetségi pénzügyek stabilitását is veszélyeztetheti. A Szövetségi Gazdasági és Energiaügyi Minisztérium elismeri a cselekvés szükségességét, de a javasolt intézkedéseket nem tartják megfelelőnek.

Politikai ellentétek és jövőképek

Egy másik pont, amellyel Barke foglalkozott beszédében, az összes hidrogénszín jóváhagyásának követelése. Miközben a hidrogéngazdaság terjeszkedését kívánja elősegíteni, kívül marad az acélipar számára fontos atomenergia vitatott kérdésén. Az EU RED III irányelve azt is előírja, hogy 2030-ra a felhasznált hidrogén legalább 42%-ának zöldnek kell lennie.

Barke villamosenergia-árak csökkentésére irányuló vágya különösen érdekes, mivel az SPD korábban leállította az atomerőműveket, ami magasabb árakhoz vezetett. A szövetségi kormány némi megfontolásra szólít fel itt, különösen a 2026-ra tervezett, 30 milliárd euró feletti támogatások kapcsán a magas áramárak leküzdésére. Egy olyan politikai környezetben, amely határozottan támogatja a megújuló energiaforrások terjeszkedését, Barke álláspontja ellentmondhat pártja alapvető céljainak.

Az elkövetkező hónapok megmutatják, hogy a szövetségi kormánynak sikerül-e életképes stratégiát kidolgoznia a hidrogénfelhasználásra, miközben lefekteti a fenntartható energiagazdaság alapjait. A kihívások óriásiak, és világos terv nélkül a klímasemlegesség 2045-re való álma távoli álommá válhat. Továbbra sem látható, hogy a hidrogéngazdaság sikeresen fellendül-e.