Egyenlítői keresztelő a nyílt tengeren: hagyományokkal teli kínzásfesztivál!

Egyenlítői keresztelő a nyílt tengeren: hagyományokkal teli kínzásfesztivál!

A múlt tengeri kalandorainak számos rituáléjuk volt, amelyeket különleges események után hajtottak végre. Nagyon különleges az egyenlítői keresztség – sok szokással és egy kis huncutsággal. Uwe Nau Schütt, aki 1961-ben szemtanúja volt az Egyenlítői keresztelőnek a „Henriette Wilhelmine Schulte” hajón, izgalmas betekintést engedett ebbe a hagyományba. Útja az amerikai Norfolkból a Bremen-Farge-ba szállított szénnel kezdődött, ahol a legénység ballasztban a brazíliai Vitória felé hajózott, ahol 15 000 tonna ércet kellett berakodni Emdenbe. Az utazás során az üzemanyagot a Kanári-szigeteken, Las Palmasban rejtették el. Ezek a formáló tengerészeti tapasztalatok Nau Schütt számára 1956-ban kezdődtek, amikor megkezdte gépész-tanoncságát, majd a flensburgi tengeri gépész- és hajómérnöki iskolába járt, ahol fontos szabadalmakat szerzett.

Mi történik pontosan az egyenlítői keresztelőn? A vonalkeresztség vagy a Neptunusz kereszteléseként is ismert szertartást hagyományosan akkor hajtják végre, amikor a tengerészek először lépik át az Egyenlítőt. Uwe Nau Schütt jelentése szerint összesen 15 aspiráns, szinte a teljes legénység vett részt a keresztelőjében. Magát a szertartást a Neptunnak öltözött kapitány kezdeményezte, aki ismertette a szabályokat és előírásokat. Egy rövid beszéd után a keresztelőjelöltek egy sötét előszobában találták magukat, és a 4-es nyílásba vezették őket, ahol a szertartás elérte a tetőpontját.

Rítusok és „kínzás”

Az Egyenlítői keresztelő különleges rituáléinak köszönhetően mindenki figyelmét felkelti. Az aspiránsoknak többek között meg kellett csókolniuk Neptun feleségének lábát, és vicces, sós vízzel töltött sörösüvegekből készült "távcsövön" kellett átnézniük. A ceremónia igazi fénypontja az úszómedencében való merülés volt – a „megtisztulás” csúcspontja. Akik életben maradtak, nemcsak a tulajdonságaik alapján új nevet kaptak, hanem bizonyítványt is. Ez a típusú keresztség a portugál felfedezőutak idejéből származik. Az Egyenlítőt korábban veszélyes helynek tartották – tökéletes előítéletek bátorították a tengerészeket és megerősítették hitüket.

Az ilyen szertartások jókedvén kívül vannak kevésbé kellemes oldalai is: a keresztelőt követően a résztvevőknek meg kellett tisztítaniuk magukat a kenőanyagoktól, olajoktól és festékektől, ami sokszor csak részben sikerült. A legvégén pedig egy korty rumot kapott a kapitány jutalmul. Ebből a szempontból az egyenlítői keresztség a szórakozás és a kihívás keveréke!

A változó idők

Manapság az egyenlítői keresztelők ritkábban fordulnak elő a kereskedelmi hajózásban. Manapság leginkább szórakoztatásra használják, főleg tengerjáró hajókon. Valójában a német haditengerészet hivatalosan is végrehajtotta az Egyenlítő keresztelőjét 2011-ben a nem megfelelő gyakorlat miatt. Korábban ezt a hagyományt szigorú szabályok szerint folytatták, figyelembe véve az önkéntesség elvét. Eredetileg a Gorch Fock vitorlás gyakorlóhajón történt keresztelésről érkeztek hírek, amelyek a rendkívüli szertartásra emlékeztettek.

Az egyenlítői keresztség továbbra is a tengeri hagyományok lenyűgöző emléke, és még ha ritkábban is tartanak hivatalos szertartásokat, e szokások szelleme tovább él. Így ha legközelebb valaki átkelésről számol be, gondoljon az izgalmas és sokszor mulatságos egyenlítői keresztelőre, amely szintén számos kihívással jár.

Aki szeretne többet megtudni Uwe Nau Schütt útjáról és az egyenlítői keresztelő során szerzett élményeiről, a részletes beszámolók a NWZonline, A Wikipedia és a Wikipedia olvasható.