A rekordkészítéstől a selejtig: Az EGF-321 hajók szomorú sorsa

A rekordkészítéstől a selejtig: Az EGF-321 hajók szomorú sorsa

Az 1980-as években az NDK igazi rekordot ért el a tengeri iparban az EGF-321-es vasúti kompok megépítésével. Ezek a lenyűgöző hajók nemcsak a legnagyobb vasúti kompok voltak a világon, hanem a legnagyobbak is, amelyeket valaha építettek az NDK-ban. Öt hajót építettek 1984 és 1989 között a wismari Mathias Thesen hajógyárban, míg egy másik projekt a politikai körülmények miatt nem valósulhatott meg. Ma, 2025-ben az egykor büszke flotta állapota a múltjának árnyéka: a „Mukran”, az első hajót 2021-ben már leselejtezték Indiában, és a megmaradt hajókon is változások várhatók. Északi Futár beszámol ezekről a fejleményekről.

Az EGF-321 típust eredetileg a Mukran-Klaipėda útvonalon történő áruszállításra tervezték, és elsősorban katonai jellegű áruszállításra tervezték. A két összefüggő vasúti fedélzetükkel, közel 190,5 méter kerületével és 103 tehervagon befogadóképességével a hajók technológiailag fejlettek voltak. Különösen figyelemre méltóak az emeletes rámpák, amelyek hatékony be- és kirakodást tettek lehetővé. A tervezett menetidő mindkét irányban 18 és 20 óra között volt, a hajókat úgy tervezték, hogy körülbelül négy órát legyenek a kikötőben. Az a tény, hogy méretük és koncepciójuk miatt bekerültek a Guinness Rekordok Könyvébe, jól mutatja ezeknek a hajóknak a fontosságát a tengerészeti technológia történetében. Wikipédia további információkat kínál.

Politikai megrázkódtatások és átalakulások

Az 1989 utáni politikai változások komoly változásokhoz vezettek az EGF-321 hajók használatában. Sok ötlet az eredeti tervekből kimaradt. A „Mukrant” például 1995-ben személyszállításra alakították át, és „Pétervárként” használták Travemünde és Szentpétervár között. Az Adrián katonai felszerelések szállítására is használták. A flotta másik hajója, a „Klaipeda” 1987-ben indult, de a politikai fordulat után többször is tulajdonost és működési területet váltott, többek között „Celtic Mist” és „Aziz Express” néven is ismert. Wikipédia lenyűgözően írja le e hajók eseménydús történetét.

Az öt megépített EGF-321-esből négy hajó ma is aktív. A „Vilnyus” ma is a Fekete-tengeren hajózik, míg a „Greifswald” 1994-ben újjáépült, és ma „Antey” néven üzemel Ust-Luga és Baltijsk között. A legfiatalabb hajó, a „Kaunas” Algeciras és Tanger Med között közlekedik. Az eredeti konstrukció, amelyet katonailag és gazdaságilag optimalizáltak, lenyűgözően mutatja be, hogy a tengerészeti ipar az idők során hogyan alakult át, hogy alkalmazkodjon a körülményekhez.

E hajók útja az NDK történetének összetett szerkezetét, az 1990 utáni átmenetet és az azt követő évek kiigazításait tükrözi. Kiderül, milyen további sors vár a megmaradt hajókra, és hogyan alakul tovább az észak-németországi tengeri táj.