Kozmikus robbanás: Hatalmas fekete lyuk hatással van a csillagkeletkezésre!

Kozmikus robbanás: Hatalmas fekete lyuk hatással van a csillagkeletkezésre!

A távoli univerzumban mindig akadnak meglepetések. A csillagászok egy PG1211+143 nevű szupermasszív fekete lyukról számoltak be, amely a Seyfert Galaxy központjában rejtőzik 1,2 milliárd fényévnyire. A körülbelül 40 millió naptömegű objektumnak egy kvazár van a hatása alatt. A tanulmányhoz az Európai Űrügynökség XMM-Newton távcsövét használták, amely öt hét alatt figyelte meg ebből a fekete lyukból származó anyag beáramlását, amely összesen tíz Föld tömegét teszi ki.

De a PG1211+143 nem úgy viselkedik, mint bármely más fekete lyuk. Nem tudja felszívni az összes anyagot, amit felszív, és erős kozmikus szelek formájában felesleges tömeget szabadít fel. Ezek a szelek körülbelül 0,27 fénysebességet érnek el, ami 290 millió kilométer per óra, 160 000-szer gyorsabb, mint egy F-16-os sugárhajtómű. Amellett, hogy lenyűgözőek, ezek a szélsőséges szelek befolyásolják a környező galaxis dinamikáját – millió fokra melegítik a gázokat, és visszaszorítják a csillagkeletkezéshez szükséges hideg, sűrű gázt.

A csillagkeletkezésre gyakorolt ​​hatás

Ezek a hatékony szelek vagy lelassítják, vagy akár meg is akadályozzák az új csillagok kialakulását, ami befolyásolja a galaxis fejlődését. Az anyagbeáramlás és a kilökődő szelek egyidejű megfigyelése új betekintést nyújt a szupermasszív fekete lyukak növekedésébe és a galaxisfejlődésben betöltött szerepükbe. Az ezeket a lenyűgöző eredményeket összefoglaló tanulmány a A Royal Astronomical Society havi közleményei közzétett.

De a PG1211+143 nem az egyetlen majdnem azonos objektum az univerzumban. A csillagászok közelebbről is felfedezték a szupermasszív fekete lyukat a Markarian 817 közepén. Ebben a Draco csillagképben található, tőlünk mintegy 430 millió fényévnyire található galaxisban is hasonlóan erős szelek fújnak. Az alacsonyabb akkréciós ráta ellenére a megfigyelések azt mutatják, hogy az ultragyors szelek is gyakoribbak lehetnek itt, mint korábban gondolták – ez egy izgalmas felfedezés, amely megkérdőjelezi a korábbi feltételezéseket.

A fekete lyukak története és varázsa

A fekete lyukak iránti érdeklődés nem új keletű. Lord Henry Cavendish már 1783 novemberében megvitatta John Mitchell tiszteletes elmélkedéseit az olyan erős tárgyak gravitációs erejéről, hogy még a fény sem tud kiszabadulni. A klasszikus newtoni gravitációs fizikára támaszkodva a kutatók megállapították, hogy egy ilyen objektum tömege legalább százmilliószorosa a Nap tömegének. A modern idők mélyebb betekintést nyertek a fekete lyukak titokzatos világába Einstein általános relativitáselméletével, amely átfogóan írja le az ilyen objektumokat.

Az e tömegek körüli akkréciós korongokban sűrűsödő anyag intenzív megfigyelése és elemzése révén a tudósok feltárták azokat az alapvető mechanizmusokat, amelyek e hihetetlenül erős objektumok viselkedését szabályozzák. A legtöbb galaxis, mint például a Tejútrendszer, úgy tűnik, központi fekete lyukkal rendelkezik – ez a tény azt mutatja, hogy a galaxisok és a fekete lyukak sorsa milyen szorosan összefonódik.

A fekete lyukak fejlődésének és elterjedésének folyamatos kutatása elengedhetetlen ahhoz, hogy jobban megértsük e titokzatos objektumok szerepét az univerzumban. Az ezekben a hatalmas gravitációs csapdákban megbúvó titkok keresése továbbra is a modern asztrofizika egyik legizgalmasabb kihívása.