Florian Illies felfedi a Mann család száműzetését a Côte d'Azur-on!

Transparenz: Redaktionell erstellt und geprüft.
Veröffentlicht am

Florian Illies új könyve megvizsgálja Thomas Mann száműzetését a Côte d'Azurban az 1930-as években, valamint a családja előtt álló kihívásokat.

Florian Illies' neues Buch beleuchtet Thomas Manns Exil an der Côte d’Azur während der 1930er Jahre und die Herausforderungen seiner Familie.
Florian Illies új könyve megvizsgálja Thomas Mann száműzetését a Côte d'Azurban az 1930-as években, valamint a családja előtt álló kihívásokat.

Florian Illies felfedi a Mann család száműzetését a Côte d'Azur-on!

Florian Illies „Amikor lemegy a nap” című új könyvével élénk panorámát teremtett a Thomas Mann irodalmi család 1930-as Côte d’Azur-i száműzetéséről. Ez az elbeszélés erőteljes tanúbizonyság a száműzetés során felmerülő kihívásokról és feszültségekről. A történet 1933-ban kezdődik, amikor a nácik németországi hatalomra jutását követően Mannék menedéket találnak a kis halászvárosban, Sanaryban, amely gyorsan a német írók népszerű menedékhelyévé válik. A ga-online.de szerint Thomas Mann, aki feleségével, Katiával és két gyermekével érkezett, stressz és belső konfliktusokkal jellemezhető időszakot élt át.

A mintegy 3000 lakosú Sanary lesz a Mann család új otthona. Illies leírja, hogy a La Tranquille villa, ahol a család él, kulturális és történelmi hellyé válik. Mannék irodalmi esteket szerveznek, és találkoznak más prominens száműzöttekkel, például Lion Feuchtwangerrel. Ezek az esték nem csak egy kis normalitást kínálnak a nehéz hétköznapokban, hanem a kedvezőtlen körülmények ellenére is fennmaradó szellemi vitalitás jelei. 1933 nyarán Thomas Mann és családja a nácik által végrehajtott kisajátítások ellenére anyagi helyzetük biztosításán dolgozott. Vagyonuk egy részét Svájcba ruházták át, ami stabilizálta megélhetésüket sanary-tourisme.com

Belső konfliktusok és családi feszültségek

Mannék helyzetét azonban nemcsak külső nyomás jellemezte. Thomas Mann maga is mély belső válságban volt, és emigráns identitásával küszködött. Megalázottnak érezte magát, amikor így jellemezték, és naplóiban „a mártíromság belső elutasítását” fejezte ki. A Németországba való visszatérés bizonytalansága nehezedett rá, különösen azután, hogy müncheni villáját elkobozták. A [literaturportal-bayern.de] szerint (https://www.literaturportal-bayern.de/themen?task=lpbtheme.default&id=1) úgy érezte, hogy „a mennyből zuhant le”, ez az érzés ellentétben áll más emigránsok, például Heinrich Mann tapasztalataival, akik saját küzdelmeivel szembesültek az ellenzékben.

Bár a külső nyomás nagy volt, néhány Mann-gyerek, mint például Erika és Klaus, ragyogott a nácik elleni fáradhatatlan elkötelezettségükről. Arra próbálták biztatni apjukat, hogy ne veszítse el a szívét, és ne térjen vissza Németországba. A családon belüli feszültségek azonban fokozódtak, különösen amiatt, hogy Klaus részt vett a „Diesammlung” száműzött magazinban. Thomas Mann arra törekedett, hogy hű maradjon szigorú mindennapi életéhez, ami tükröződött saját egészségéről szóló aprólékos feljegyzéseiben is.

Visszatekintés a jövőbe

Illies munkáiban naplók és emlékiratok segítségével világítja meg a Mann család és környezetük bonyolult kapcsolatait a száműzetés évei alatt. A kedvezőtlen körülmények és a Thomas Mannt gyötörő kétségek ellenére irodalmi perspektívájával fontos szerepet tudott játszani a száműzetésben. A régiek gyászának és az életben új hely keresésének egyvelegével az emlékezés intenzív kultúrája alakult ki, amely a száműzetés után is megmarad. Gyermekei emlékeivel és történeteivel kiegészítve Illies új pillantást vet Mannék életére ebben az eseménydús időben. Ezzel nemcsak az egyéni sorsokra világít rá, hanem a kulturális örökségre is, amelyet a család hátrahagyott.