Misofónia: Amikor a mindennapi zajok haraghoz és elszigeteltséghez vezetnek!

Misofónia: Amikor a mindennapi zajok haraghoz és elszigeteltséghez vezetnek!

Milyen újdonságok vannak egy olyan témában, amelyet sokunknak kell kezelnie? A mizofóniáról beszélünk – egy olyan rendellenességről, amelyet a hl-live.de szerint „zajok gyűlöletének” neveznek, és különösen érint néhány hétköznapi hangot. Ezek a zajok magukban foglalhatják a rágást, a csöpögő csapokat vagy a szomszédok ajkukat ütögetését, ami gyakran normálisnak tűnik a kívülállók számára. A betegség által érintett lakosság 15-20 százaléka számára azonban gyorsan teherré válik.

A misofónia általában érzelmi reakciókban, például haragban, frusztrációban, sőt undorban nyilvánul meg, bár a zaj erőssége nem játszik jelentős szerepet. Sok érintett embernél az érzékenység gyakran pubertáskorban jelentkezik, és az első tünetek gyakran 8 és 13 éves kor között jelentkeznek. Mivel a pontos okok még mindig nem tisztázottak, a szakértők összefüggést gyanítanak bizonyos zajok és az észlelést élesítő negatív vagy traumatikus élmények között.

Mi történik a szervezetben?

A trigger zajokra nagyon spontán reakció jellemző. Ezek a fizikai tünetektől, például a szívdobogástól az izzadásig terjednek. A pmc.ncbi.nlm.nih.gov szerint az érzelmi reakciók a korábbi személyes tapasztalatoktól és a társadalmi kontextustól függően változnak. Sok szenvedőnek nehéz a társadalomban maradni, mert a kiváltó zajok teljes figyelmét igénylik, és gyakran társadalmi elszigeteltséghez vezetnek.

Terápiás lehetőségek és megküzdés

Mit tegyünk hát, ha a zajok megnehezítik a mindennapokat? A válaszok ugyanolyan sokfélék, mint a tünetek: az autogén tréningtől a progresszív izomrelaxáción és a Tai Chi-n át a viselkedésterápiákig és a speciális technikákig, mint például az idegi újramintázás, amelyek mindegyikének célja a hangokra adott érzelmi reakciók szabályozása. Ezenkívül a misophonie.de olyan intézkedésekről is beszámol, mint például a füldugók vagy a háttérzaj használata a triggerek minimalizálása érdekében. A betegséggel kapcsolatos ismeretek azonban korlátozottak, ami azt jelenti, hogy az érintetteknek gyakran fel kell tanítaniuk terapeutáikat a misofóniáról.

Ami különösen elkeserítő, hogy a misofónia még nem szerepel hivatalosan az orvosi diagnosztikai rendszerekben, például az ICD-10-ben, ami megnehezíti a kezeléshez való egyértelmű hozzáférést. Ezért az érintetteknek nem kell félniük attól, hogy orvosi segítséget kérjenek, hogy stratégiákat dolgozzanak ki érzékenységeik kezelésére.

Ez még fontosabbá teszi, hogy ezt a témát a nyilvánosság elé tárjuk. A mizofóniával kapcsolatos folyamatos oktatásnak és kutatásnak köszönhetően nagy szükség van a megértésre és támogatásra azoknak, akik ebben a gyakran fel nem ismert rendellenességben szenvednek. Nem érdemelünk mindannyian egy kicsit jobban a mindennapi életünkben körülvevő hangokat?