Suche
Mein Konto
Expedíció az Atlanti-óceánon: 200 000 hordó nukleáris hulladék keresése megkezdődött!
Európai kutatók 2025-ben 200 000 elásott nukleáris hulladék hordót keresnek az Atlanti-óceán északkeleti részén, és ezeknek az ökoszisztémára gyakorolt hatását.
Expedíció az Atlanti-óceánon: 200 000 hordó nukleáris hulladék keresése megkezdődött!
Megkezdődött a radioaktív hulladékok felkutatása az Atlanti-óceán északkeleti részén, ami nemcsak tudományos kérdéseket vet fel, hanem félelmeket is az évtizedek óta tartó környezetszennyezés hosszú távú következményeivel kapcsolatban. Az 1950-es és 1980-as évek között több ország több mint 200 000 hordó nukleáris hulladékot dobott az Atlanti-óceán hatalmas mélységeibe. Ezek az ijesztő tények, amelyek az új NODSSUM projekt részeként napvilágra kerülnek.
A La Rochelle-től több mint 1000 kilométerre nyugatra fekvő területre összpontosító expedíció célja a fő hordólerakási zóna feltérképezése és a radionuklidok viselkedésének tanulmányozása az óceán mélyén. Patrick Chardon projektvezető becslése szerint a legtöbb hulladék körülbelül 300-400 év után veszíti el radioaktivitását. A hulladéknak csak körülbelül két százaléka sugározhat tovább, bár a hordókat nem úgy tervezték, hogy hosszú távon visszatartsák a veszélyes sugárzást. Az aljas dolog benne? A nukleáris hulladékok ártalmatlanításának következményei nagyrészt ismeretlenek, és a régió ökoszisztémáját kevéssé kutatták csillag jelentették.
A használatban lévő technológia
Az Ulyx búvárrobotot használják a hordók felfedezésére. Akár 6000 méteres merülési mélységgel és a hordóktól 10 méterrel megközelíthető Ulyx elvégzi az első tudományos merüléseket. Az egy hónapig tartó küldetés során a csapat különféle technológiákat kombinál majd, beleértve az üledékminták ürítő rendszereit és a vízminták rozetta mintavevőjét. Az összegyűjtött adatok nemcsak a lerakóhelyeket fogják feltérképezni, hanem a radioaktív hulladék tengeri élővilágra gyakorolt hatását is tanulmányozzák, halak és rákfélék csapdáinak felszerelésével – közölték. CNRS.
Egy másik gond a sugárvédelmi intézkedések betartása az expedíció során. A kezdeti értékelések elvégzéséhez rendelkezésre állnak a radioaktivitás mérésére szolgáló eszközök. Az összegyűjtött minták ezután Európa különböző laboratóriumaiba kerülnek, ahol tovább elemzik őket. Ez a küldetés segít jobban megérteni a nukleáris örökség óceánjainkra gyakorolt hatását, és tájékoztat a jövőbeli kutatási projektekről.
A tengeri környezet állapota
A jelenlegi kutatási erőfeszítések az óceánok radioaktív szennyezésének globális problémájával összefüggésben állnak. Az 1960-as évek óta vizsgálják a tengervizet, a lebegő anyagokat és az üledékeket az Északi- és a Balti-tengerben mesterséges radioaktivitás szempontjából. A Szövetségi Tengerészeti és Vízrajzi Ügynökség vette át az ellenőrzést, mivel az európai újrafeldolgozó üzemekből származó kibocsátások jelentősen csökkentek. Hangos BSH A mesterséges radionuklidok aktivitási koncentrációja a német vizekben jelenleg alacsony, ami előrelépést jelent.
A Balti-tengeren azonban borús panoráma tárul fel, ahol a Cs-137, egy hosszú élettartamú radionuklid magasabb fajlagos aktivitását dokumentálták. Bár a halak és a tenger gyümölcsei fogyasztóit érintő egészségügyi kockázatok alacsonyak, továbbra is kérdés, hogy ezek a terhelések milyen hatással lesznek hosszú távon ökoszisztémánkra.
Összefoglalva, figyelemre méltó tudományos kihívással nézünk szembe, amely tengeri környezetünk múltját és jövőjét egyaránt érinti. A NODSSUM küldetés eredményei rendkívül fontosak lesznek annak megértésében, hogy az atomi korszakból milyen emlékek és sugárzási kísértetek fognak még előbukkanni az Atlanti-óceán mélyéről.