A kutatók felfedik: a láthatatlan hullámok drámaian megváltoztatják az Északi-sarkot!

A kutatók felfedik: a láthatatlan hullámok drámaian megváltoztatják az Északi-sarkot!

A Bremerhaven-i Alfred Wegener Intézet kutatóiból álló csapat egy lenyűgöző témának szentelte magát: az óceán belső gravitációs hullámainak. Ezek a hatalmas hullámok, amelyek gyakran magasépületek méretűek, fontos szerepet játszanak a tengerek keveredésében, és így befolyásolják a globális hőcserét és az óceáni áramlatokat is. Friederike Pollmann óceánográfus vezeti azt a projektet, amely az éghajlatváltozás hatásait vizsgálja ezekre a sarkvidéki hullámokra. Meglepő módon sokáig azt hitték, hogy kevés belső hullám van az Északi-sarkon, mert a jég megnyugtatta a felszínt.

A helyzet azonban megváltozott: a klímaváltozás miatt a sarkvidéki tengeri jég olvad, megváltoztatva a belső hullámok kialakulásának feltételeit. Pollmann feltételezte, hogy a kevesebb tengeri jég több szélhez vezet, ami serkenti a belső hullámokat. Ez a fokozott keveredés meleg vízrétegeket hozhat létre, és felgyorsíthatja a jég olvadását. Egy ördögi kör, amely gyorsabb jégvesztést eredményezne, és egyben tovább növelheti a globális felmelegedést.

Legutóbbi fejlemények az Északi-sarkvidéken

Az Északi-sarkvidék tengeri jégtakarójával kapcsolatos jelenlegi helyzet riasztó. 2023 februárjában a sarkvidéki tengeri jég kiterjedése átlagosan 14,31 millió km² volt, ami 1979 óta a hetedik legalacsonyabb érték. Ezt az adatot megerősítette a National Snow and Ice Data Center (NSIDC), amely még kisebb, körülbelül 14,18 millió km²-es területet talált ugyanerre az időszakra, ami a rekord harmadik legalacsonyabb februári értéke. Ezek az értékek évtizedenként 2,3%-os kritikus negatív tendenciát mutatnak.

Érdekesség, hogy a 2023-as olvadási szezon a téli maximumot követően, március 5-én kezdődött, amikor a jégtakaró 14,79 millió km²-re nőtt. Ezt követően azonban folyamatos hanyatlás kezdődött, és különböző régiókban, például a Barents-tengeren és az Okhotszki-tengeren, a jég kiterjedése a hosszú távú átlag alatt maradt. Ezeket a változásokat nem utolsósorban az időjárási jelenségek okozták, amelyek délről meleg levegő beáramlásához és az Északi-sarkvidék tovább súlyosbodásához vezettek.

A belső hullámok szerepe

A belső hullámok, például a Bremerhaven-kutatásban vizsgáltak, döntő fontosságúak az óceán dinamikája szempontjából. Akkor keletkeznek, amikor az árapály áramlatok átfolynak a víz alatti gerinceken, befolyásolva a hő, a tápanyagok és a gázok eloszlását. Ezen összetett folyamatok jobb megértése érdekében nemrégiben laboratóriumi kísérletet végeztek. Az óceán modelljét építették fel, hogy megfigyeljék az energia belső hullámokon keresztül történő átvitelét. A hullámok láthatóvá tételére és a hullámokon belüli energiamozgások nyomon követésére olyan innovatív technikákat alkalmaztak, mint a Background Oriented Schlieren (BOS).

Az óceán továbbra is központi szerepet játszik az éghajlatváltozásban, de a keveredés mögötti mechanizmusok összetettek. A belső hullámok jobb megértése nemcsak a jövőbeli óceáni állapotok előrejelzését javíthatja, hanem segíthet tisztázni az éghajlatváltozás tengeri ökoszisztémákban betöltött szerepét is, ami hihetetlenül fontos korunk kihívásainak való megfelelés szempontjából.

Friederike Pollmann ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy tesztelni kell a virtuális szimulációkkal kapcsolatos hipotézisét. Ebben jelentős szerepet kap az Emmy Noether junior kutatócsoport, az „Artemics”. Az elkövetkező évek tehát kulcsfontosságúak lehetnek abban, hogy hogyan értjük és kezeljük a tengeri jég és az óceánok dinamikáját az éghajlatváltozás hatására.

A témával kapcsolatos további információkért olvassa el a következő cikkeket: t-online.de, wetterdienst.de és scisimple.com.