Hidrogénjövő Brémában: kudarcok a zöld projekteknél!
Bremerhaven kudarcokat szenved a hidrogéniparban, mivel fontos projekteket leállítottak, és bezárták a töltőállomásokat.

Hidrogénjövő Brémában: kudarcok a zöld projekteknél!
Sötét árnyék rajzolódik ki az észak-német hidrogéntájban. A késések és a visszaesések az iparágban egyre nőnek. A brémai Enginius (Faun) cég leállította hidrogénüzemű járművei gyártását, ami sok szemlélő számára vészharangot adott. Miért néznek váratlan felfordulással a hidrogénhajtók Bremerhavenben? szerint a Északi-tengeri újság Számos bizonyíték támasztja alá ezt az aggasztó fejleményt.
Mint kiderült, Bréma egyetlen hidrogéntöltő állomása is bezárt, amelyet jelenleg a Shell üzemeltet. A helyzet egyre rosszabb, mert a Cuxhaven kerületben is átmeneti szállítási problémák adódtak a hidrogénvonatok használatakor. Az év végén kivonulnak Bremerhavenből az olyan cégek, mint a Mafi & Trepel, amelyeknek elegük van a gyengülő iparágból a repülőtereken és a kikötői terminálokon használt innovatív hidrogénmegoldásokkal.
Ingadozó kilátások az acéliparban
A régió újabb visszaesése az acéliparból származik. Az ArcelorMittal átmenetileg leállította azon terveit, hogy a brémai acélművet klímabarát termelésre állítsák „zöld” hidrogénnel. Ahogy a német hullám A jelentések szerint a csoport erős aggodalmának adott hangot az új erőművek költségeivel és a zöld hidrogén drága üzemeltetési költségeivel kapcsolatban. Ez különösen aggasztó, mivel az acélipar a németországi CO2-kibocsátás mindössze 7%-áért felelős, és a klímasemleges folyamatokra való átállás kulcsfontosságú az ágazat számára.
Az acélgyártást magas kibocsátás jellemzi, és az ArcelorMittalhoz hasonló szermaradványok messzemenő következményekkel járhatnak az egész iparágra nézve. A német kormány 1,3 milliárd eurós finanszírozást vállalt az iparág zöld jövőbe való vezetésére. Az acélipari vállalatokra nehezedő nyomás azonban egyre nő – a klímasemlegesség 2050-re a cél, de a német piacon a megvalósítás rendkívül nagy kihívást jelent.
Európai probléma
Az európai acélipar versenyképességével kapcsolatos kérdések egyelőre megválaszolatlanok. Franciaországban az ArcelorMittal felülmúlja a német piacot, mert jobb áramárakat kínál. A zöldacél előállításához vezető út hosszú és drága. Ahogy a Szövetségi Anyagkutatási és -vizsgáló intézet (BAM) hangsúlyozza, a fenntartható termelésre való átállás elengedhetetlen. A ZEROSTEEL projekt célja, hogy a hidrogén és a megújuló energia felhasználásával megoldásokat kínáljon az acélgyártás CO2-kibocsátásának csökkentésére. E kihívások sikeres leküzdéséhez a szükséges infrastruktúrát is ki kell építeni.
Nagy európai szintű projektek tervezése folyamatban van, de más projektek monopolisztikus késései azt mutatják, hogy még mindig van hova fejlődni. Számos kutató és vállalat dolgozik nemzetközi partnerekkel azon, hogy a hidrogént az acélipar jövő üzemanyagaként állítsák be. De nem elhanyagolhatóak az olyan kihívások, mint a hidrogén drága szállítása és előállítása.
Szóval mi maradt? Egyértelmű felhívás az ipar számára, hogy építsenek hidat a technológiai fejlődés és a gyakorlati megvalósíthatóság között. Bremerhavenben a hidrogénszektor jelenleg a leggyengébb oldalát mutatja, de továbbra is remény van a visszatérő felfutásra.