Epertolvajok: A gazdák minimális mennyiséget vezetnek be, hogy megakadályozzák a nassolást!
A hamburgi és schleswig-holsteini eperfarmok reagálnak a visszaélésekre, és minimális beszerzési mennyiséget vezetnek be, hogy biztosítsák hozamukat.

Epertolvajok: A gazdák minimális mennyiséget vezetnek be, hogy megakadályozzák a nassolást!
Észak-Németországban is nagy népszerűségnek örvend az eper népszerű önszedés. A helyi epergazdaságok azonban egyre inkább szembesülnek egy komoly problémával: sok látogató nagy mennyiségben rendeli a lédús gyümölcsöt közvetlenül a földről, miközben csak kis mennyiséget fizet. Ez arra késztette a gazdákat, hogy intézkedéseket vezessenek be a visszaélések visszaszorítására. Hangos Világ Tilman Keller, a Fruit Growing Experiments Ring munkatársa bírálja az ebből a helyzetből fakadó gazdasági kihívásokat.
A növekvő költségekre és a bevételkiesésre reagálva több schleswig-holsteini szupermarket olyan szabályokat vezetett be, amelyek tartalmazzák a minimális vásárlási mennyiséget vagy a belépési díjat. Ez egy olyan intézkedés, amelyet a térségben egyre több epergazdaság valósít meg a gazdasági károk minimalizálása érdekében. A jelentések hasonlóan Élelmiszer gyakorlat hogy a gazdák hangsúlyozzák: szedés közben nassolni szabad, de csak mértékkel.
Minimális vásárlási és belépési díjak
A malente-malkwitzi Ingenhofban például a felnőttek számára öt euró, az öt éves és idősebb gyermekek számára három eurós belépőjegy jár. Ezt a jóváírást azután a ténylegesen felvett mennyiséggel ellensúlyozzák. Kétgyermekes család esetén a teljes összeg 12 euró. Az eper kilogrammonkénti ára 5,90 euró. Más gazdaságok, például a delingsdorfi Glantz eperfarm is hasonló minimális szedési mennyiségeket vezettek be: itt a felnőtteknek legalább egy kilogramm epret kell hazavinniük. A bönebütteli Schwalehof hasonló megközelítést alkalmaz, és személyenként minimum egy kilogramm vásárlást ír elő. Hesse show hangsúlyozza, hogy ezeket a szabályozásokat a Schleswig-Holsteini Agrárkamara támogatja, mint gazdaságilag érthetőt.
Néhány gazdálkodó azonban, mint például Constantin Kaack a Kaack eperfarmról, szkeptikus a nevezési díjakat illetően. Attól tart, hogy ez elriasztja a becsületes ügyfeleket, és további teherként látja, hogy több alkalmazottat kell felvenni az ellenőrzések elvégzésére. Melanie Engel (Ingenhof) kiábrándító tapasztalatairól számol be, amikor a családok csak 300 gramm epret vittek a pénztárhoz, miután a helyszínen jóllaktak.
A látogatók reakciói
A téma vitát vált ki a látogatók körében is. Míg sokan megértik a minimális vásárlást, van, aki kisebb mennyiséget szeretne, hogy ne kelljen hazacipelnie a felesleges epret. Egy édesanya fiaival azt mondta, hogy a frissen szedett epret utólag tervezték feldolgozni, ami azt mutatja, hogy nem minden látogató jön csak lakomázni a földekre. Mások, például Andreas Damm gazda, aki szintén bevezette az egy kilós minimális szedési mennyiséget, egyre növekvő visszaélésekről és egyre több látogatóról számolnak be, akik csoportosan érkeznek, és keveset vásárolnak, miközben nassolnak.
A mezőgazdaság és a szabadidős tevékenységek találkozása tehát javában zajlik: miközben a szerető „bogyószedők” továbbra is özönlenek a szántóföldekre, a gazdaságok azért küzdenek, hogy gazdaságilag talpon maradjanak. A közelgő eperszezon megmutatja, hogyan fogadják a vásárlók ezeket az új intézkedéseket.