Káosz a Millerntornál: Szinte veszélybe került a St. Pauli promóciója a rajongók által!

Káosz a Millerntornál: Szinte veszélybe került a St. Pauli promóciója a rajongók által!

1995. június 18-án, az FC St. Pauli emlékezetes napján a Millerntor Stadion érzelmi hullámvölgyeket és hullámvölgyeket élt át. Miután a 84. percben 5-0-ra vezetett a csapat az FC Homburg elleni mindent eldöntő meccsen, a szurkolók habozás nélkül megrohamozták a pályát. Ez az idő előtti vihar, inkább egy pillanatnyi öröm, gyorsan káoszba fordult. Bodo Brandt-Chollé játékvezető még nem fújta le a sípot, amikor Jens Scharping szabálytalanságot kapott a Homburg tizenhatosában. Hirtelen elmúlt a nyugalom, a hangulat örömteli volt, de a Homburg játékosai megzavarodva és megdöbbenve vonultak vissza az öltözőbe.

A zűrzavar közepette a stadion bemondója megpróbálta észhez téríteni a közönséget, de csak körülbelül 15 perc elteltével tértek vissza a szurkolók a helyükre. Christian Hinzpeternek, a klub alelnökének végül be kellett jelentenie: "A játék hivatalosan véget ért!", 17:02-kor hivatalosan is véget ért a meccs. A Stephan Hanke, Bernd Hollerbach és Leonardo Manzi körüli csapat számára megkezdődött a nagy ünneplés – a Bundesligába való feljutás, amelyet nem sokkal a vége előtt sikerült elérniük, ami egyet jelent egy kis futballtörténettel, amelyet ma is mesélnek.

Az FC St. Pauli felemelkedése

Az 1995-ös feljutás azonban nem volt az egyetlen az FC St. Pauli számára. Sőt, a barna-fehérek immár hatszor jutottak be a Bundesligába. Az első promóció az 1976/1977-es szezonra nyúlik vissza, amikor Ernst Schacht elnök az anyagi nehézségek ellenére új játékosokba fektetett be. A visszatérő Franz Gerberrel és olyan kulcsjátékosokkal, mint Walter Frosch, a csapat veretlen maradt. 1977. május 7-én Niels-Tune Hansen döntő góljával biztosította be az első feljutást.

Az első kiesés egy rövid Bundesliga-kaland után 1978-ban történt. 1988-ban azonban újabb feljutás történt Helmut Schulte edző vezetésével, aki a tizedik helyre vezette a csapatot az 1988/89-es Bundesliga-szezonban. Annak ellenére, hogy az 1990/91-es szezonban a kiesés következett, a szurkolók hűségesek maradtak a klubhoz.

A másik csúcspont a 2001-es feljutás volt, amikor a meccs utolsó percében Deniz Baris megszerezte a mindent eldöntő gólt. A következő szezon azonban szerencsétlenül alakult, ami újabb kieséshez vezetett. A 2010-es feljutás, szintén Holger Stanislawski edző vezetésével legendás maradt, a HSV elleni történelmi győzelem jegyében. De sajnos a következő évi kiesést nem tudták elkerülni, az elkötelezett követők ellenére sem.

A futball társadalmi dimenziói

Sokan nem tudják, hogy a futball sokkal több, mint egy játék. Ez egy társadalmi jelenség, amely összekapcsolja a különböző társadalmi osztályokból származó embereket. A kékgalléros munkásoktól az egyetemi tanárokig mindenki megtalálja a közös hangot a futballban. A futballpálya a szocializáció és az identitáskeresés helyszíneként funkcionál, ahol a szurkolók az összetartozás és a közösség iránti igényeket elégítik ki csapatuk támogatásával. bpb.de hangsúlyozza, hogy a labdarúgás a normák és értékek cseréjének platformja is. Sok ember számára kiútként szolgál a mindennapi frusztráció feldolgozásához és egyben a klasszikus társadalmi struktúrák megkérdőjelezéséhez.

A futballnak van egy története, amelyet társadalmi rituálék alakítanak ki. Annak ellenére, hogy ma a kommercializáció és a professzionalizáció befolyásolja, a rajongók szenvedélye a mai napig töretlen. Számos rajongói kultúrában, például az ultrákban, nemcsak büszke az összetartás, hanem a társadalmi kérdések iránti erős elkötelezettség is.

Az FC St. Pauli minden viharos hullámvölgyével ékes példája annak, hogy a sport és a társadalom milyen szorosan összefonódik. A szurkolók nemcsak csapatukért állnak ki, hanem az általuk képviselt értékekért is – a közösségért, az identitásért és a megingathatatlan lojalitásért, amely messze túlmutat a futballpályán.