Horgászföldek rekordharcsa: Mit mond az állatvédelmi törvény?

Horgászföldek rekordharcsa: Mit mond az állatvédelmi törvény?

Az ember és a természet izgalmas versenyében Vágner Jakub horgász nemrég lenyűgöző harcsát fogott ki Észak-Németország vizeiről. Óráknyi türelemmel és erős akarattal Vágnernek 50 percre volt szüksége, hogy a hatalmas halat a szárazföldre húzza. Mi a különleges ebben a fogásban? Még korábbi rekordját is felülmúlta, és izgalmat keltett a horgászat szerelmeseiben. Egy videón nem csak a fogását rögzítette, de azt is dokumentálta, mennyire fontos számára a hal védelme.

De mi történt a kifogott harcsával? Mérés és fotózás után visszakerül a tóba. Meg kell jegyezni, hogy a „catch and release” módszer nem mentes a vitáktól Németországban. Amint azt különböző jelentések illusztrálják, a halak szabadon engedését a német joggyakorlat problémásnak tekinti, sőt az állatkínzásnak minősül. Németországban az állatvédelmi törvények (állatvédelmi törvény 17. §-a) értelmében tilos a halakat ésszerű ok nélkül leölni vagy fájdalmat okozni, és ez vonatkozik a kiengedésre is.

A jogi szürke területek

A „catch and release” jogi helyzete zavaros. Amint az angelmagazin.de oldalon olvasható, korábban is jelentettek már horgászok állatkínzása miatt halak elengedése után. Az ítéletek gyakran az ügy egyedi körülményeitől függenek, ami az ítélkezési gyakorlatban sokféle döntéshez vezet. A kérdés tehát továbbra is fennáll: a halak valóban szenvednek attól, hogy kiengedik? Ez a vita megosztja a véleményeket a tudományban.

A tudósok nem értenek egyet abban, hogy a halak érezhetnek-e fájdalmat. Egyesek azt állítják, hogy bizonyos viselkedésbeli változások fájdalomérzetet jeleznek, míg mások nem osztják ezt a nézetet. A kiengedett halak elhullási aránya a fajtól és a használt horgászfelszereléstől függően is változik - például a récehal 27,5%-os, míg a pontyok csak 3,3%-os. A szöges horgok elkerülése nagymértékben javíthatja a halak túlélési esélyeit.

Őrségváltás a horgászatban

Korábban a horgászat elsősorban az élelem biztosítását célozta. Mára azonban ez a tendencia megváltozott, és a horgászat sokak kedvelt hobbijává és sportjává vált. Az állatvédelemről és a jogi szabályozásról szóló vita egyre fontosabbá vált. Más országok szabályozása szerint Hollandia például megköveteli bizonyos fajok visszaengedését, míg Dánia és Svédország ösztönzi a visszaengedést, de nem írja elő. Svájcban és Norvégiában azonban bizonyos körülmények között tilos a „fogni és szabadon engedni”.

Különösen aggasztó az a tény, hogy Németországban az őshonos folyami halfajok több mint 90%-a veszélyeztetettnek számít. Itt a „fogás és visszaengedés” valójában pozitív hatással lehet a halállományokra, különösen az erősen halászott vizeken. A kifogott halak gondos kezelése alapvető fontosságú túlélési esélyeik növelése érdekében. A horgásztársadalom tippjei azt tanácsolják, hogy kerülje a háromszögű horgokat és tüskéket, és tartsa a szárazföldön töltött időt a lehető legrövidebb ideig.

Ahogy Vágner Jakub megjegyezte, a halak életének tisztelete a legfontosabb. A horgászok kötelesek betartani a vonatkozó törvényeket és rendelkezéseket a fenntartható halászat és állományok biztosítása érdekében. Akár az észak-német természetben, akár máshol – a vízi lakosok megőrzéséhez szükséges jó fogás igényes és szükséges.