Suche
Mein Konto
Gliwitzki zenész időtlen tiltakozó dalokat hoz Langenaubachba
Stefan Gliwitzki Langenaubachban bemutatja dalszerzői programját, amely a menekülésről és a békéről szóló történelmi dalokra reflektál.
Gliwitzki zenész időtlen tiltakozó dalokat hoz Langenaubachba
A zenének megvan az ereje, hogy megmozgassa az embereket, és elgondolkodtassa őket. Stefan Gliwitzki zenész és szerző nemrégiben Langenaubachban mutatta be dalszerzői programját, miután a „Tone Fish” népzenekar nem tudott fellépni Haigerben. Gliwitzki több mint 20 éves, de időtlen és rendkívül releváns dalok válogatását kínálta a hallgatóknak. A Mittelhessen.de beszámolója szerint…
A hangsúly különösen az olyan jól ismert dalokon állt, mint Wader „Est an die Zeit”, amely az első világháborúra való hivatkozással átgondolt diskurzusra hív a múltbeli konfliktusokról és a jelenlegi hazugságokról. Egy másik figyelemre méltó darab volt Reinhard Mey „Nem, nem adom fel a fiaimat” című műve, amelynek új aktualitást ad a kötelező katonai szolgálat visszaállításáról folyó vita. Gliwitzkinek sikerült kritikus mérsékléssel válaszolnia az amerikai elnök békevágyára, ami élénk vitákat váltott ki a jelenlévők körében.
A tiltakozó dalok története
Az egyik leglenyűgözőbb dal a „Moor Soldiers” volt, amelyet 1933-ban írtak a börgermoori koncentrációs tábor foglyai, és a nácik betiltották. Ez a dal, az ellenállás szimbóluma, a náci korszakban keletkezett, és ma is a békemozgalom szerves része. Eredetileg az emslandi „Börgermoor” koncentrációs táborban íródott, ahol a szenvedés és a jövő reményének kifejezéseként szolgált. Számos európai nyelven létezik, és többek között a spanyol polgárháború idején a köztársaság himnusza lett. Az 1933. augusztus 28-án lezajlott első előadásról készült felvételen az énekesek lapáttal a kezükben vonultak fel, és zöld rendőregyenruhát viseltek. A Wikipédia leírja, hogy…
Gliwitzki emlékeztette a hallgatóságot, hogy a németek korábban is voltak menekültek, ami különösen fontos a jelenlegi menekültbeszélgetések kapcsán. Ez párhuzamot vont a zenetörténet más tiltakozó hangjaival, ahol a dalok keletkezésük ideje ellenére még mindig szócsöveként szolgálnak a társadalmi és politikai igazságtalanságok számára.
A tiltakozó zene jelentése
Vitathatatlan, hogy a zene képes politikai nézeteket közvetíteni és közösségi cselekvést mozgósítani. Amint az az 1960-as évek polgárjogi mozgalmában erősen látható volt, a zene olyan csoportidentitást hoz létre, amely összeköti az embereket. Olyan művészek, mint Bob Dylan és Joan Baez, felejthetetlen tiltakozó dalokat írtak, amelyek ma is formálják a kulturális tájat. A „Blowing in the Wind” vagy a „We Shall Overcome” olyan dalok példái, amelyek gondolkodásra serkentik és mozgósítanak. Ez a hagyomány nem korlátozódik egy műfajra, hanem a változás médiumaként végigvonul a zene történetén. Systmus kiemeli a zene, mint tiltakozási eszköz szerepét...
A Gliwitzkivel tartott esemény több volt, mint egy zenei est; felhívás volt a múlttal való szembenézésre és egyben a jövőbe tekintésre. Emlékeztetett bennünket arra, hogy a zene nemcsak szórakoztat, hanem lehetőséget ad arra, hogy fontos kérdésekről gondolkodjunk, és talán még változásra is inspiráljunk. Egy olyan időszakban, amikor sok kérdés megválaszolatlan, rajtunk múlik, hogy folytatjuk-e a tiltakozás hagyományát a zenében.