Kleist A törött kancsója új pompában tündököl Wilhelmshavenben!

Kleist A törött kancsója új pompában tündököl Wilhelmshavenben!

Wilhelmshaven szívében az új főrendező, Nicola Bremer friss levegőt visz a színházba. Ő állítja színpadra Kleist „The Broken Jug” című klasszikusát, amely nemcsak az Abiturban szerepel, hanem eredeti részletekkel is rabul ejti a közönséget. Az NWZonline beszámolója, hogy a produkció az 1800-as események körül forog, ez az idő, amely megelőzte a kriminalisztika biztosításának és a bizonyítékok gyűjtésének modern módszereit.

Az észlelés témája központi jelentőségű, mivel a szereplők ragaszkodnak a saját történetükhöz. Annak érdekében, hogy a közönség nem tudja, mi fog történni a fináléban, Bremer a végéig fenntartja a feszültséget. A produkció markáns eleme a nagyméretű, fehér macskamancs, amelyet Sven Heiß alakít és kelt feltűnést.

A bummtól a drámáig

A színpadot hangos csattanás és füst veszi át, ami már az elején magával ragadja a közönséget. A Corpus Delicti részeiből készült a dokk, a pódium és Adam bíró anyakönyve (akit Stefan Faupel alakít), aki fejsérüléssel jelenik meg, és egy bizarr történetre hivatkozik egy macskával. Hogy a közönség tudja, mi a tét, a tárgyalás Marthe Rull (Aida-Ira El-Eslambouly) törött kancsója körül forog.

A jogi káosz közepette Walter bíró (Simon Ahlborn) és Licht jegyző (Félicien Moisset) próbálják tisztázni a helyzetet. A darab nemcsak büntetőügyként, hanem Eve Rull (Anne Weise) és Ruprecht Tümpel (Friedrich Steinlein) romantikus szerelmi történeteként is fejlődik.

Betekintés a kulisszák mögé

A nyelvezet hű marad Heinrich von Kleist stílusához, de a karakterek több belső életre és mélységre tesznek szert a produkció révén. A nézők érzelmileg kötődhetnek a szereplőkhöz, és testközelből tapasztalhatják meg fejlődésüket. Ezzel a produkcióval Bremer nemcsak tehetséges rendezői képességeit mutatja be, hanem az emberi vágyakozásokról és kapcsolatokról való reflexióra is ösztönöz.

A drámaszöveg és a színház kapcsolata iránti érdeklődést a legújabb tanulmányok is tárgyalják. Amint Milena Rolka elemzése világossá teszi, a drámai előadást a 18. század óta alapvető szerkezeti elvnek tekintik. Ez a perspektíva kiegészíti a közönség hajlandóságát, hogy részt vegyen az előadásban, és felismerje az ábrázolt kapcsolatok összetettségét. Königshausen és Neumann leírja ez a dramaturgia döntő fontosságú Kleist műveinek megértéséhez.

A „The Broken Jug” kreatív produkciójával Nicola Bremer megmutatja, hogy a színház ma is nagyon népszerű, és teret kínál az emberiségről való elmélkedésre.