Zöld hős: 60 év elhivatottság a neubrandenburgi kerti paradicsomban
A 92 éves Heinz Ocik 60 éves fennállását ünnepli a neubrandenburgi kiskert egyesületében, és a kertkultúra változásairól elmélkedik.

Zöld hős: 60 év elhivatottság a neubrandenburgi kerti paradicsomban
A neubrandenburgi Vogelviertelben virágzik a történelem egy darabja, amely nemcsak a kert szerelmeseit örvendezteti meg. Heinz Ocik most büszke 92 éves, és 60 éves tagságot tudhat maga mögött a „Neues Leben” kerti egyesületben. 31-es tagsági számmal ott volt a kezdetektől, amikor a ma kis kerti paradicsomának számító lápos rét még földet hordott a környező tömbházakra. A területen bekövetkezett szerkezeti változások a talajvíz lesüllyedéséhez is vezettek, ami ma formálja öntözési módjait. A 600 literes esőhordóknak köszönhetően az összegyűjtött esővizet okosan használja fel, hogy életet leheljen személyes zöld és termékeny oázisába.
A hozzá hasonló kertészek korábban a Straussstrasse-n árulták megtöltött kosaraikat a fogyasztóknak, de ma Ocik maga gondoskodik a betakarításáról. Kertjében eper, ribizli, egres, sőt paradicsom is terem – ez a színes válogatás nem csak örömet okoz, hanem az egész családot friss illatokkal látja el. Ez ismét megerősíti a 19. században indult tereskert-mozgalom történetét. Eredetileg a munkásosztály rossz életkörülményeire adott válaszként a kis földterületek önellátást és pihenési lehetőséget biztosítottak a városi dolgozóknak – ez a hagyomány a mai napig tart. A greenthumbpathde.com szerint a veteményeskertek nem veszítettek jelentőségükből; a közösség és a fenntarthatóság szimbólumai.
Hagyományok és változások a kertben
Heinz Ocik és felesége sok éven át gondozzák a kertjüket, gyakran a munkától távol. A pavilon az évek során bővült, új DL12-vel és napellenzővel, amelyek teret adnak a társasági életnek. A tapasztalt kertész azonban nem hagyta figyelmen kívül a kertben észlelt változást. „A mai kertészeknek megvannak a maguk módszerei” – elmélkedik. Pontosan a természettel való kapcsolat az, ami ma is nagyon fontos sok hozzá hasonló kertész számára.
Egy veterán almafa, amelyet Ocik egykor maga ültetett, élő emlékmű a kerti utazásához, és árnyas menedéket kínál az egész családnak. A kert ma már három lánya, nyolc unokája, sőt nyolc dédunokája találkozóhelye is, akik ott nőnek fel és ünneplik az aratás közös élményét. Itt nemcsak nagyon fontosak, hanem megélt generációk is. Együtt élvezik munkájuk gyümölcsét, és adják tovább a természet iránti szeretetüket.
Egy pillantás hátra és előre
Az NDK-ban az önellátás és a társadalmi élet szempontjából központi jelentőségűek voltak a kertek. A „Termékkertészek, Telepesek és Kisállattenyésztők Egyesülete” saját jelöltekkel indult az 1989. májusi önkormányzati választáson, és 3000 mandátumot tudott szerezni, ami jól mutatja, mennyire releváns volt ez a közösség. Erich Honecker elismerését fejezte ki a kisállat-tenyésztők által megtermelt élelmiszerek, köztük a gyümölcsök és zöldségek minőségéért is, amely jóval meghaladja saját igényeit. Ez egyértelművé teszi, hogy a kertészkedés elengedhetetlen volt a közösség számára a tisztán személyes betakarításon túl mdr.de.
Ma már nyilvánvaló, hogy a kertek nem csak zöld oázisok, hanem a társadalmi fejlődés tükre is. Ahogy az idők mutatják, reneszánszukat élik, különösen a fiatal családok és egyedülállók körében, akik egyre inkább a közösségi életmódot és a fenntartható elveket keresik. Heinz Ocik története ennek a hagyománynak a része, és élő emlékeztető arra, milyen mélyen gyökerezik a kiosztási kultúra a német társadalomban.