Megrázó kiállítások Rostockban: kiderült az NDK-s gyerekek bántalmazása!

Megrázó kiállítások Rostockban: kiderült az NDK-s gyerekek bántalmazása!

A Rostocki Dokumentációs és Emlékközpont jelenleg a múlt fájdalmas fejezeteire hívja fel a figyelmet. Két vándorkiállítás „A belépés oka: ácsorgás” és „Blackbox otthoni nevelés” címmel az NDK-ban élő gyermekek súlyos bántalmazásával foglalkozik. Hangos NDR Összesen több mint 135 000 gyermek és fiatal töltötte életét úgynevezett „speciális gyermekotthonokban” és zárt intézményekben, például a venerológiai osztályokon. Ezeknek az intézményeknek nemcsak az volt a célja, hogy a fiatalok szocialista oktatásban részesüljenek, hanem gyakran kísérte őket szélsőséges erőszak is.

Különösen felkavaró Jana Mendes Bogas, a kortárs tanú története, aki a gyermekotthonban és a venerológiai osztályokon szerzett élményeit írja le. Édesanyját politikai okokból bebörtönözték, ami lehetetlenné tette a kapcsolatot kettejük között. 1982 és 1987 között Mendes Bogas több intézményben élt, köztük a torgaui ifjúsági központban, ahol társaival együtt fizikai, pszichológiai és szexuális erőszaknak voltak kitéve. A lipcsei-tronbergi venerológiai osztályon a megfigyelés légköre és a magánélet hiánya az orvosi vizsgálatok során azt az embertelenséget mutatja, amely gyakran a mindennapi élet része volt.

A venereológiai osztályok szerepe

Az NDK-ban található venereológiai osztályokat kifejezetten a szexuális úton terjedő betegségekkel gyanúsított 12 éves és idősebb lányok és nők kezelésére hozták létre. Az 1960-as évektől szigorú rendszer és a kényszerfelvételi gyakorlat jellemzi ezeket az intézményeket. Míg a Német Szövetségi Köztársaságban csak a bizonyítottan betegségben szenvedők számára hoztak létre zárt osztályokat, addig az NDK-ban már a puszta gyanú is elegendő volt a befogadáshoz. Ezt a kényszerintézkedést nemcsak az Egészségügyi Minisztérium koordinálta, hanem az Állambiztonsági Minisztérium (MfS) is figyelemmel kísérte. bpb tisztázott.

A zárt osztályokon nagyon nehéz volt a mindennapi élet: általában négy-hat hét volt a tartózkodási idő, de szélsőséges esetben akár tizenkét hétig is eltarthat. Az internáltak közül sokan nem részesültek megfelelő orvosi ellátásban – egy esetben a Hallébe kényszerített 235 nő körülbelül 70 százaléka nem kapott terápiát, pedig jelentős részük fertőzött.

Feldolgozás és támogatás

A bűncselekmények súlyossága ellenére az otthoni visszaélések feldolgozása korántsem zárult le. Sok érintett ember nehezen beszél tapasztalatairól, ahogy öregszik, ami megnehezíti a velük való megegyezést. A mostani rostocki kiállítás éppen ezeket a témákat kívánja nyilvánosságra hozni, teret teremteni az emlékezésnek és a párbeszédnek. A kiállítások Rostockban augusztus 11-ig, majd a rostocki városházán augusztus 22-ig tekinthetők meg. Az érdeklődők és az érintettek a SED-diktatúrával való megegyezés érdekében Mecklenburg-Elő-Pomeránia tanácsadó központjaihoz vagy az állam képviselőjéhez is fordulhatnak.

A megemlékezés másik jele, hogy júliustól a belnémet határon kártérítési kérelmet nyújthatnak a kényszerűen kitoloncoltaknak. Bízni kell abban, hogy az uralkodó tabukat valamikor megdöntik, és az érintettek sorsát minden következményében felismerik – a gyógyuláshoz vezető út hosszú, de a megbékélés minden folyamata fontos lépés a helyes irányba.