Hiam Abbass: A nosztalgia és az identitáskeresés között

Hiam Abbass: A nosztalgia és az identitáskeresés között

Hiam Abbass, a palesztin gyökerekkel rendelkező tehetséges színésznő és rendező ismét nagy feltűnést kelt. Legutóbbi „Bye bye Tibériade” című dokumentumfilmjét, amelyet lánya, Lina Soualem rendezett, a közelmúltban mutatták be a Fesztivál International du film de Marrakech-en. A film kiemeli Abbass és családja viharos történetét, akiket 1948-ban a Nakba idején kiutasítottak Tibériadéről, és Deir Hannában találtak menedéket. A közönség hangos tapssal tisztelte meg a vetítést, például „vive la Palestine”, hangsúlyozva a téma folyamatos aktualitását. Egy különleges évben, amelyet a gázai eszkaláció jellemez, a dokumentumfilm további érzelmi mélységet kapott, miután a Hamász terrorcsoport 2023. október 7-én pusztító támadást indított.

A „Bye bye Tibériade” nemcsak dokumentumfilm, hanem a 2024-es Oscar-díj versenyzője is a legjobb nemzetközi film kategóriában. Franciaországban várhatóan 2026 tavaszán jelenik meg. Maga Abbass, aki Názáretben született, és az 1980-as évek óta Párizsban él, munkái során gyakran foglalkozik a száműzetés kihívásaival és fájdalmaival, valamint az identitáskereséssel. A művészethez az El-Hakawti Palesztin Nemzeti Színház színpadán keresztül talált utat, amelynek bezárása keserű fordulatot jelentett karrierjében.

Személyes háttér

Hiam Abbassnak kettős kulturális identitása van, amelyet Zinédine Soualem francia színésszel, valamint saját történelmét a száműzetés és a veszteség fémjelzi. Anyja és nagyanyja alakító szerepet játszott gyermekkorában, amelyben érezhető volt az elveszett Palesztina iránti nosztalgia. A dokumentumfilmben világossá válik a nagymamájához fűződő szentimentális kapcsolat, csakúgy, mint a palesztin identitás kötelező átadása két lányának, Linának és Mounának.

Továbbá a munkásságáról folyó vitában Abbass leírja, hogy a kultúra és az identitás átadása létfontosságú feladat. Fontosnak tartja a „világok közötti” érzését, amely magában foglalja az arab, európai, francia és feminista identitások sokféleségét. Khalil Gibran költészetéhez fűződő kapcsolata, különös tekintettel az evilági idegenség érzésére, megmutatja, milyen mély érzelmi sebeket hagytak ősei élményei. Az „Idegen vagyok ezen a világon” a visszatérés a gyökerekhez, ami elkíséri őt a nehéz időkben.

Trauma és kulturális stressz

A Hamász 2023 októberében végrehajtott hatalmas támadását követően Abbass mély érzelmi kimerültségnek adott hangot. Egy interjúban beszámol a háború traumájáról és a palesztin közösséget érintő kihívásokról. A gázai helyzet különösen megnehezíti, hogy az ember fenntartsa a hozzáállását, és ne omoljon össze az érzelmi súly alatt. Ebben az összefüggésben narratívája egyre sürgetőbbé válik, mivel előtérbe helyezi a palesztin nők fájdalmát és rugalmasságát.

A filmipar Hiam Abbasst nemcsak színésznőként, hanem rendezőként és forgatókönyvíróként is meghonosította számos produkcióban, köztük a „Red Satin”, a „Paradise Now” és a „Succession” sikersorozatban. Nemzetközi filmgyártásban való szereplésével és az Academy of Motion Picture Arts and Sciences tagságával megtisztelő helyet vívott ki a mozi világában. Művei nemcsak művészet, hanem erőteljes tanúságtétel a palesztin örökség tapasztalatairól, reményeiről és kultúrájáról.

Az Abbass előtt álló kihívások mind életében, mind művészetében tükröződnek, rávilágítva annak fontosságára, hogy az identitásról és a kulturális hovatartozásról párbeszédet teremtsenek kreatív eszközökkel. Izgalmas lesz látni, hogyan bontakoznak ki és hogyan mozgatják meg a nézőket a következő hónapokban az ő és őseik történetei.

Hiam Abbassról és a „Bye bye Tibériade” című filmjéről a részletekben megtudhat Franciaország kultúra, El Watan és Wikipédia.