Autók, forgalmi dugók és közlekedési átmenet: Vechta és Lohne a fókuszban!

Autók, forgalmi dugók és közlekedési átmenet: Vechta és Lohne a fókuszban!

Lohne és Vechta utcái zsúfolásig megteltek a legkülönbözőbb márkák járműveitől – a Ferrariktól az AMG Mercedeseken át a veterán autókig. De miközben számos jármű pompázik a vechtai Grand Streeten, sok sofőr mobilitása veszélyben van. „Sok autó, nem sok mobilitás”, ahogy az egyik utolsó cikk fogalmazott om-online.de találóan írja le. Alfons Batke szerző, 68 éves szabadúszó nyugdíjas és hosszú ideje újságíró, rávilágít a jelenlegi közlekedési helyzetre, amelyet a lohne-i pályaudvaron található nagy építkezés miatt további megterhelés nehezít.

Az építkezés nem csak torlódásokat okoz, hanem haragot is okoz az ingázók körében, akik a Nordwestbahn vonatainak bizonytalan érkezésére várnak. Szinte azt is mondhatnánk, hogy az utcák a jelenlegi közlekedéspolitika szimbólumai: „Valami készül!” – mondhatnánk nyugodt hangon, ha a korábbi tervezés hiányára gondolunk.

Az NDK-s polgárok és autóik szökése

A német hadosztály múltjának is vannak érdekes fordulatai, mint például a történelmi „Gyújtótekercs hadművelet”, amely a menekült NDK-polgárok autóira fókuszált. 1989. szeptember 30-án Hans-Dietrich Genscher a prágai nagykövetség erkélyén bejelentette, hogy az NDK állampolgárai elhagyhatják az országot, és ez volt a tömeges kivándorlás kezdő jelzése. Sok menekült nemcsak otthonát hagyta el, hanem járművét is – köztük számos Wartburgot, amelyek most réteken és mezőkön parkoltak, miközben az emberek nyugat felé tartottak. Az akcióban részt vevő Stasi sok ilyen autót elkobzott.

Rolf Mahlke, az egyik menekült, aki piros Wartburgjával a prágai nagykövetségen keresztül jutott el Nyugatra, e járművek hazaszállítását kutatta, és esszét tett közzé a 79oktan című klasszikus autós magazinban. Leírja, hogyan kezelte a Stasi a köztársasági menekültek vagyonát, beleértve az autóikat is, miniszteri rendelet alapján. Több mint 4000 NDK-polgár ünnepelte szökését a zsúfolásig megtelt prágai nagykövetségen, miközben autóik gazdáik nélkül maradtak.

Freienbrinkből haza

Ezeket a járműveket visszavitték a Berlin melletti Freienbrinkbe, ahol a Stasi raktárt üzemeltetett. Ideiglenesen legfeljebb 2500 keleti autót tároltak itt, a visszaküldés jogalapja a Btk. 56. §-a volt, amely bűncselekmények esetén lehetővé tette az elkobzást. 1990 márciusától kezdődően felvették a kapcsolatot a korábbi tulajdonosokkal, hogy átvegyék járműveikat. Néhányan éltek a lehetőséggel, mások azonban nem – saját menekülésük emlékei gyakran túl fájdalmasak voltak.

A hazaszállítás azonban nem volt problémamentes, hiszen 1989-ben az Állambiztonsági Minisztérium (MfS) tárolókapacitási nehézségekről számolt be, és a nyári hónapokban nőtt a Csehszlovákiában és Magyarországon összegyűjtött járművek száma. A határátkelőhelyeken hátrahagyott autók elkobzása az államkincstárnak is költséges dolga volt.

Az ilyen történelmi áttekintések megmutatják, hogyan változott a mobilitás az évek során, és érdekes betekintést nyújtanak a közlekedési infrastruktúránkról folyó vitákba: „Hány autó túl sok?” – kérdezhetnénk a múltbeli tapasztalatok és az országok között az autók visszaszolgáltatása kapcsán felmerült konfliktusok alapján.

Ha a lohne-i közlekedési helyzetről van szó, ma világosan fel kell tennünk magunknak a kérdést: Valóban van-e elég uralmunk a történelem kereke felett, hogy megakadályozzuk, hogy az utak ismét dugókatasztrófává váljanak? Egy jó kéz a forgalomtervezésben egy lépés lehet a helyes irányba.