A farkas Alsó-Szászországban: Vitatott téma gazdák és politikusok között!

A farkas Alsó-Szászországban: Vitatott téma gazdák és politikusok között!

Északnyugat-Németországba való újbóli bevándorlása óta a farkas kirobbanó téma, amely felforrósította az emberek elméjét. Ki gondolta volna, hogy egy több mint száz éve kihaltnak hitt állat visszatérése ekkora vitát vált ki? A farkas 2014 végén jelent meg a régióban, amit egy großenkneteni biofarmon dokumentáltak. Azóta a dolgok viharosan folytatódnak: Oldenburg, Vechta és Cloppenburg körzetekben számos állatot észleltek és repedtek. Csak 2014 decembere és 2015 februárja között csaknem 60 haszonállatot öltek meg Vechta járásban, köztük egy „Goldenstedt problémás farkasról” szóló jelentések 2015 őszén.

A helyzet a következő években is feszült maradt. 2017-ben az első farkastámadásokat Frieslandban és Wesermarschban jelentették, és egy farkas megjelent Ammerlandben, míg egy másikat illegálisan lőttek le 2017 októberében. Még egy kitömött farkasra is felhívták a figyelmet, amely 2018-ban őröket okozott. A farkasok azonban nem tétlenkedtek; 2019-től 2025-ig több megyében a repedések növekedését dokumentálták, ami nagy nyomást gyakorolt ​​a gazdákra. Az állatvédők és a mezőgazdaság véget nem érő konfliktusba került, amelyet nem utolsósorban a farkasészlelő helyszínek látogatottságának növekedése táplált.

A politikusokra nehezedő nyomás nő

Az egyre növekvő számú farkasgyilkosság és a gazdálkodók folyamatos tiltakozása miatt olyan egyesületek, mint a Német Gazdaszövetség (DBV) és a Német Vadászszövetség (DJV) most fordulatot kérnek a szövetségi kormány farkaspolitikájában. A 2025. április 30-i „Farkas napja” alkalmából arra kérték a kormányt, hogy valósítsa meg a hatékony farkasgazdálkodást, és használja ki a meglévő mozgásteret a farkasállomány szabályozására. Bernhard Krüsken a DBV-től kritizálja a németországi magas farkaspopuláció sűrűségét, amely körülbelül 3000 állatot tesz ki, és arról számol be, hogy évente 6000 haszonállatot ölnek meg.

Krusken úgy látja, hogy a farkas védettségi státusza megvalósult, és olyan hivatalos megállapítást kér, amely az FFH-irányelvben foglalt védettségi állapot megváltoztatását eredményezné. Helmut Dammann-Tamke a DJV-től szintén támogatja ezt a nézetet, és a farkas uniós szintű leminősítését, valamint a gyors beavatkozás kezelését kéri az állatállomány kitörése esetén. A felhívás másik központi pontja a legelő állatállomány védelmét szolgáló azonnali program követelése, amely az érintett állattulajdonosok nagy tetszését váltotta ki.

Az állományvédelmi intézkedésekbe vetett bizalom hiánya

Dr. Kay Ruge, a Német Kerületi Szövetség (DLT) munkatársa szerint a jelenlegi vezetés súlyosan elégtelen. Látja a farkasok elfogadásának csökkenését, különösen Kelet-Németországban, és hangsúlyozza, hogy a lakosságot jobban tájékoztatni kell a mezőgazdaság farkasokkal kapcsolatos problémáiról. Jens Schreinecke, egy brandenburgi állattulajdonos is elmondta, hogy a végrehajtott állományvédelmi intézkedések ellenére számos probléma továbbra is fennáll, és aktívabb állományvédelmet sürget.

A gazdálkodók, a vadászok és a közösség közötti frontok mintha megkeményedtek volna, de minden oldal tudja, hogy ha nem tesznek semmit, tovább mélyülhet a szakadék egyrészt az állat- és természetvédelem, másrészt a mezőgazdaság szükségletei között. A DBV a szabályozással szembeni politikai ellenállásról beszél, és populációnként 1000 farkas körüli felső határt szorgalmaz.

Úgy tűnik, legalább egy lépés megtörtént a helyes irányba: az újonnan bevezetett „SchaNa” irányelvvel, amely az állományvédelmi intézkedéseket hirdeti, sokan abban reménykednek, hogy a helyzet enyhül. Ez a rendelet azonban vegyes reakciókat váltott ki a gazdálkodók részéről, akik továbbra is megbízható koncepciót keresnek a termelés és a legeltetés biztosítására. Kiderül, hogy a felelős politikusok helytállnak-e a kihívásnak, és lehet-e olyan közös utat járni, amely nemcsak a farkasokat, hanem a gazdálkodók érdekeit is figyelembe veszi.

A jövőre nézve egyértelmű: a farkasok populáció körében történő elfogadásának növelésében csak az átlátható és aktív, a természetet és a mezőgazdasági igényeket egyaránt figyelembe vevő gazdálkodás segíthet. Csak remélni tudjuk, hogy hamarosan létrejön egy olyan párbeszéd, amely elősegíti a természetvédelem és a mezőgazdaság egymást kiegészítő kihívásainak régóta esedékes megértését, hogy minden érintett megtalálja a megoldást.