Kereszt és szerelem: a remény jelének felfedezése Plan-les-Ouatesben

Kereszt és szerelem: a remény jelének felfedezése Plan-les-Ouatesben

2025. szeptember 14-én a Plan-les-Ouates-i Eglise Saint-Bernard de Menthon számos hívőt vonzott, hogy meghallgassák Philippe Matthey abbé megindító beszédét. A pap kiemelte a kereszt mély értelmét, amelyet a kereszténység központi szimbólumának tartanak. „A kereszt Isten szeretetének látható jele” – mondta Matthey, aki visszatekintett egy katekizmus-leckére, amelyen a pap megkérdezte a gyerekeket, mit ismernek fel egy nagy keresztben. Georges lelkész későbbi válasza így hangzott: „Ez egy olyan fényforrás, amely világosabb, mint a nap.”

Máté abbé a keresztet nemcsak a szenvedés jeleként írta le, hanem Isten szeretetének radikális kifejezéseként is. E „dicsőséges kereszt” megünneplését olyan ünnepi aktusnak tekintik, amely segít a hívőknek megünnepelni Isten szeretetéhez való kapcsolódásukat. A gondokkal, félelmekkel és erőszakkal teli világban a kihívások gyakran elhomályosítják ezt a szerelmet. Különösen ilyen sötét időkben fontos a kereszthez fordulni, hogy együtt érezzünk Jézus emberi tapasztalataival – nem mint varázsló, hanem mint valaki, aki megosztja velünk szenvedéseinket.

A hit keresztény útja

Máté homíliájában bemutatta a keresztény hit útjának három lépését is: a kíváncsiságot, a keresést és a csodálkozást. Ezek a lépések azt szemléltetik, hogyan vezethet a hit végül a megváltáshoz. Különösen figyelemre méltó a héber nép bibliai történetéhez fűződő kapcsolat, akik a sivatagba keresik a szabadság jelét. A történetben említett bronzkígyót a gonoszság és a kísértés szimbólumaként értelmezik. Az abbé által felvetett kulcsfontosságú kérdés a gonosz felismerésének szükségessége a gyógyulás érdekében.

Az üzenetet az Eucharisztiában foglalt bibliai olvasmányok támasztják alá, beleértve a Számok könyvének szövegeit, a Zsoltárokat és Pál leveleit. Hangsúlyozzák, hogy a kereszten meghalt Jézusba vetett hit az Istennel való megbékélés kulcsa. „Isten szereti a világot, és Fiát adja az örök életre” – idézi fel a János 3:16 egyik központi kijelentését, amely Krisztus önajándékát az isteni szeretet csúcspontjaként értelmezi. Ez G. Groß „A szerelemről” című művében már leírt hiedelmeket tükrözi, ahol a keresztet Isten üdvtervének kifejezőjeként világítják meg.

A kereszt összefüggésben

A kereszt az idők során a korai kereszténység különböző szimbólumaiból fejlődött ki, mint például a staurogram és a Krisztus-monogram. Az 5. századtól a kereszt a kereszténység fő szimbólumává vált, miközben eredetileg díszítő felhasználása is volt. A kereszt eredete a T-alakú crux commissa-ig terjed. Érdekes módon a történet rávilágít arra, hogy Jézus Krisztus keresztre feszítése központi szerepet játszik az ember és Isten között megbomlott szövetség helyreállításában.

Akár feszületek formájában, amelyeket gyakran ékszerként vagy áldási szertartásokon használnak, vagy a művészetben a remény és a megbékélés szimbólumaként, a kereszt továbbra is mélyen gyökerező szimbólum marad, amely továbbra is sok hívő életét alakítja. Emellett a szeretet és a szenvedés kapcsolata különösen hangsúlyos a keresztény teológiában, mivel Isten a teremtményeivel együtt szenved, és nem hajlandó figyelmen kívül hagyni az élet kihívásait.

Ezzel a sürgető üzenettel és lelki meggondolással szemben Philippe Matthey abbé beszéde erős visszhangot hagyott maga után. Egy olyan időszakban, amikor az élet kihívásai elsöprőekké válnak, a kereszt a remény és Isten szeretetének biztos horgonya marad.