A lüneburgi Német Sómúzeum átfogó felújítását tervezik!

A lüneburgi Német Sómúzeum átfogó felújítását tervezik!

A lüneburgi Német Sómúzeum nagy változás előtt áll. A nwzonline.de jelentése szerint egy átfogó felújítás van függőben, amely nemcsak a koncepció, hanem a kiállítási lehetőségek modernizálását is magában foglalja. Ez a munka azonban a tervek szerint legkorábban 2027-ben kezdődik.

Lüneburg a sókereskedelem fényes történelmére tekinthet vissza. A középkorban a város fontos sótermelő volt, ami 12-14 ezer lakosú nagyvárossá tette. A föld alatt értékes sós források találhatók, amelyeket só előállítására használtak. A sótermelés, amely I. Ottó király okirata szerint 956-ban indult ki, nemcsak jólétet hozott, hanem virágzó kereskedelmi központot is eredményezett.

Fájdalmas búcsú

1980. szeptember 12-én az utolsó sómű bezárta kapuit a magas energiaköltségek és szerkezeti problémák miatt. Ez a megszüntetés üregekhez vezetett az altalajban, ami néha talajsüllyedéshez és a környék történelmi épületeinek károsodásához vezetett. Az ipari műemlékvédelem szerény mértékben folytatta ma is a sótermelést, a múzeum pedig lehetőséget kínál a látogatóknak, hogy egy kis serpenyőben megtapasztalják a régi mesterséget.

A Sómúzeum felújítása két építési ütemben valósul meg. Az első ütem a főzőház felújítását tartalmazza, és 5,1 millió euróra becsülik, amelyből 4,5 millió eurós támogatást már jóváhagytak. A második ütem, a melléképületek bővítése és felújítása a becslések szerint körülbelül 10 millió euróba kerül. A felújítások ellenére a múzeum jövőre is nyitva áll a látogatók előtt.

Só: létfontosságú nyersanyag

A sót nem csak „fehér aranyként” emlegetik, hanem a vegyipar döntő alapanyaga is. Lüneburg azért viseli a „Sóváros” címet, mert a 16. század végéig Észak-Európa legnagyobb sótermelője volt. A lüneburgi sógyár korának legrégebbi és legnagyobb európai ipari vállalata volt. E város politikai és gazdasági helyzete a sóművek bezárásáig nagy jelentőséggel bírt, különösen a Hanza-városok társulásában.

A Német Sómúzeum ennek a dicsőséges időszaknak állít emléket, és nem csak a sóművek történetét mutatja be, hanem olyan aktuális témákkal is foglalkozik, mint a só szerepe a táplálkozásban és a globális sótermelésben. A múzeum interaktív állomásai lehetővé teszik a látogatók számára, hogy szórakoztató módon foglalkozzanak a „fehér arannyal”. A múzeumot „nem porosnak”, hanem kézzelfoghatónak és kézzelfoghatónak minősítik, ami feltűnő különbséget jelent néhány más intézményhez képest.

Ezzel a felújítással a múzeum ideális helyzetben lesz ahhoz, hogy a jövőben is közelebb hozza a látogatókat Lüneburg izgalmas történelméhez és a só fontosságához. Bízni kell abban, hogy az építési munkák gyorsan haladnak, és hamarosan a lakosság is profitálhat az újításokból.