33 bányász hal meg Salzgitterben: Alsó-Szászország sorscsapása!
1960. július 19-én 33 bányász halt meg egy bányabalesetben Salzgitterben. A baleset megszigorította a biztonsági intézkedéseket.

33 bányász hal meg Salzgitterben: Alsó-Szászország sorscsapása!
1960. július 19-én a német bányászat történetének egyik legtragikusabb katasztrófája történt a Salzgitter melletti „Hannoversche Treue” bányában. Azon a jeles napon 33 bányász vesztette életét, miután reggel 7 óra 17 perckor tüzet jelentettek, és komoly riasztást adtak ki. Az első bányamentő csapatok reggel 9 óra körül érkeztek meg, de „áthatolhatatlan füstfelhők” nehezítették a mentési munkákat, ami tovább nehezítette a helyzetet.
A mintegy 200 csapdába esett bányász közül 160-nak sikerült kiszabadulnia. Az eltűnt emberek felépülése hat hosszú napot vett igénybe. A tűz oka egy tragikus szerencsétlenség volt: egy 17 éves bányásztanonc karbidlámpájával véletlenül kartonpapírt gyújtott fel. Ez a bűnügyi rendőrség és az Alkotmányvédelmi Hivatal felhívásához vezetett, mivel kezdetben szabotázsgyanú és feltehetően kommunista indíttatású támadás merült fel. Végül 1962 márciusában gondatlan gyújtogatás és gyilkosság vádjával emeltek vádat, de nem volt főtárgyalás, mivel nem lehetett bizonyítani a bűncselekmény elégséges gyanúját.
Gyász és reakciók
Három nappal a baleset után megtörtént az áldozatok temetése, melynek során a koporsókat égő bányászlámpákkal díszítették. A katasztrófa jelentőségét Hinrich-Wilhelm Kopf miniszterelnök is elismerte, és az alsó-szászországi ércbányászat legnehezebb sorscsapásának minősítette. A következő években intézkedéseket hoztak a föld alatti biztonság javítására, például betiltották a nyílt tűzgyújtást és a dohányzást, valamint a faburkolatot acélra cserélték.
A „Hannoversche Treue” bányát 1967-ben bezárták, majd az aknát betonnal töltötték fel. A salzgitteri egykori 1-es akna helyén ma egy emléksztélé emlékezik az áldozatokra.
A bányabiztonság összefüggései
Az olyan balesetek, mint a Salzgitter-tragédia, ismételten felhívják a köztudatba a bányászat biztonsági kockázatait. 1955-ben például 14 bányász halt meg a gelsenkircheni Nordstern kőfejtőben egy tűzgőz-robbanásban. A szomszédos Dahlbusch kőtelepen történt aknatűz szintén nagy veszteségeket okozott. Ezek a tömeges balesetek a biztonsági előírások jelentős szigorítását eredményezték a következő években. A speciális bányamentő csapatok kiképzése a balesetek áldozatainak megmentésére és a balesetek okainak leküzdésére is jelentősen javult, így manapság ritkábban fordulnak elő ilyen katasztrófák, ahogy a People in Mining kifejti.
A „United Zwitterfeld zu Zinnwald” látogatóbánya a mai bányászati kultúra pozitív példája. Egy 2023-as kirándulás keretében, amely Dr. Rainer Sennewald előadása alapján csatlakozott hozzánk, 22 résztvevő ismerhette meg a bányászat sokrétű aspektusait. Ez a túra fontos információkkal szolgált az érctelep kialakulásáról és a bányászat kihívásairól. Itt nemcsak a történelmi ónbányászat játszik szerepet, hanem a régióból származó lítium modern felhasználása is, amelyet műszaki és orvosi területeken használnak, amint azt a HFBHK.
A kirándulás megmutatta, mennyire fontos a bányászat történetével és biztonságával kapcsolatos információcsere. Az ilyen események életben tartják a tragikus események emlékeit, miközben felhívják a figyelmet a bányászat biztonságára és innovációjára.
Összességében a bányászat továbbra is összetett terület, amelyben az 1960-as események emléke emlékeztet arra, hogy folytassuk a harcot a munkavállalók biztonságáért és egészségéért.