Hamburgi szegénységi csúcstalálkozó: Így oldjuk meg együtt a lakhatási válságot!

Hamburgi szegénységi csúcstalálkozó: Így oldjuk meg együtt a lakhatási válságot!

Az első szegénységi csúcstalálkozóra október 15-én került sor Hamburgban, ez egy fontos esemény, amelyet a SoVD Hamburg indított el a Hamburgi Bérlők Szövetségével, a DGB Hamburggal és a Paritätischer Wohlfahrtsverbanddal együttműködésben. A helyszín, a Hazafias Társaság terme tele volt elkötelezett résztvevőkkel, köztük Michaela Engelmeierrel a SoVD-től és Klaus Wicherrel, a SoVD Hamburg elnökével. A szegénység és a lakhatás sürgető kérdéseit mintegy 180 másik jelenlévővel vitatták meg. Ebből az alkalomból az „Útak egy igazságos jövőhöz” mottót helyezték a középpontba. A jelenlegi adatok szerint Hamburgban minden negyedik gyerek és minden ötödik lakos szegénynek számít, ami rávilágít az ilyen rendezvények szükségességére.

Az abszolút fő téma a lakhatás volt, amelynek fontosságát Michaela Engelmeier lenyűgözően aláhúzta, amikor kijelentette: „A lakhatás emberi jog, és mindenkinek megfizethetőnek kell lennie.” Az emelkedő bérleti díjak és az elégtelen lakóterület miatt sok polgár felismeri, hogy a valóság gyakran más. Mareike Engels az Alliance 90-től / A Zöldek még a szegénység demokrácia kockázataira is figyelmeztettek. Ők és sok más felszólaló arra szólított fel, hogy jobban vegyék figyelembe a szegénységben tapasztalt embereket, mint például Erika Heine, aki így számolt be: „Nem vesznek minket komolyan, sok az önkény.”

A szegénység hosszú távú következményei

A csúcstalálkozón folytatott megbeszélések arra a felismerésre is vezettek, hogy a szegénység gyakran ördögi kör, amely strukturális intézkedéseket igényel. Klaus Wicher hangsúlyozta, hogy jobb oktatási lehetőségekre és hatékony társadalombiztosítási rendszerekre van szükség az ördögi kör megtöréséhez. Dr. Rolf Bosse, a Hamburgi Bérlők Szövetségétől a lakhatást „új szociális kérdésnek” nevezte, és felszólította az államot, hogy ennek megfelelően járjon el. Tanja Chawla, a DGB Hamburg munkatársa egy másik pontra hívta fel a figyelmet: a bérleti díjak nem tehetik ki a fizetés egyharmadánál többet, hogy biztosítsák a bérlők pénzügyi stabilitását.

A négyórás rendezvény közös következtetése az volt, hogy léteznek alternatívák, de gyakran hiányzik a politikai akarat. A szervezők nyilatkozatot fogadtak el, amely magában foglalta a szegénységből való kilépés forgatókönyveinek kidolgozását és a hamburgi szociális biztonság megerősítésének tervét. A polgárok első reakciói azt mutatják, hogy hajlandóak aktívan követni ezt az utat.

A társadalombiztosítás, mint emberi jog

Mi áll a társadalombiztosítás fogalma mögött? A nemzetközi közösség szerint a szociális biztonság alapvető emberi jog, amelyet az 1948-as Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 22. cikke rögzít, és amelyet nemzetközi megállapodások és a 2030-ig szóló menetrend is támogat. Célja, hogy megvédje az embereket a szegénységtől és az életkockázatoktól, akár társadalombiztosításon, akár nem járulékalapú ellátásokon keresztül, amelyek különösen fontosak válság idején. Ezek a rendszerek nem csak segítik az egyéneket a válságok túlélésében, hanem elősegítik a rugalmas társadalmakat is.

A jelenlegi statisztikai adatok azt mutatják, hogy Németországban 2024-ben körülbelül 17,6 millió embert fenyeget a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés, ami a lakosság 20,9%-át teszi ki. Ezek a számok alátámasztják a szociális szektorban tett intézkedések és reformok sürgősségét, mert Hamburgban nem csak üres szavakról lehet szó. Az értékek azt mutatják, hogy az a személy számít szegénységi kockázatnak, akinek jövedelme nem éri el a szegénységi kockázati határt, amely 2024-ben az egyedül élők esetében nettó 1378 euró volt.

Egy olyan időszakban, amikor a lakosság 15,5%-át fenyegeti a szegénység, központi jelentőséggel bírnak az olyan kezdeményezések, mint a szegénységi csúcstalálkozó és a fenntartható szociális biztonságra való felhívás. Végső soron arról van szó, hogy perspektívát kínáljunk az embereknek, és kikövezzük az utat a tisztességes jövő felé. A szállásról és a társadalmi igazságosságról szóló diskurzus fontosabb, mint valaha, különösen az olyan városokban, mint Hamburg, ahol a társadalmi szakadék néha óriási.