Putyin tankgyártása: Hány T-90M van valójában használatban?

Putyin tankgyártása: Hány T-90M van valójában használatban?

Egy harckocsigyártási vihar van kibontakozóban Oroszországban, miközben az elemzők megkérdőjelezik, hogy valójában mire van szükség ezekre a védelmi erőforrásokra. A Conflict Intelligence Team (CIT) új tanulmánya optimista perspektívát vázol fel a T-90M harckocsik gyártási ütemére vonatkozóan, amely magasabb lehet, mint korábban gondolták. A tanulmány szerint a T-90M harckocsik éves gyártása akár 300 darabra is növekedhet, bár az elemzők ezt szkeptikusan értékelik. Michael Gjerstad, neves elemző becslése szerint a háború kezdete óta kevesebb mint 200 harckocsit gyártottak, míg a CIT itt arra tippel, hogy legalább 540-630 T-90M harckocsit gyártottak.

De valójában hány ilyen tank jut el a frontra? A legyártott T-90M harckocsik közül mára több mint 130 megsemmisült, míg a becslések szerint 410-500 van aktív szolgálatban. Ez a jelenleg a fronton lévő harckocsik mintegy 15 százalékát teszi ki. Az ukrán háború elején Oroszországnak 65-85 T-90M harckocsija volt, valamint legfeljebb 420 régebbi változata, ami összesen körülbelül 435-465 harckocsit jelent az összes módosításból.

Mennyire reális a termelés becslése?

Míg egyes szakértők, például Gjerstad és Pavel Luzin kétségbe vonják Oroszország hosszú távú gyártási képességét, a CIT továbbra is optimista, és a T-90M gyártási ütemét folyamatosan szilárdnak tartja. A becslések közötti eltérés felveti a kérdést, vajon Oroszországnak valóban van-e kapacitása nemcsak a fegyverkezési versenyben való lépéstartásra, hanem a döntő pontok megszerzésére is. A termelési adatok nagy száma arra utal, hogy itt stratégiai játszma folyik, melynek célja továbbra is tisztázatlan. Pontosan mit tervez Oroszország ezekkel a harckocsi-erőforrásokkal?

E bizonytalanságok közepette azonban alapvető fontosságú annak felismerése, hogy az ilyen katonai stratégiák mindig politikai indíttatásúak. A fegyvergyártás eszközül szolgálhat a hatalom demonstrálására vagy a belső struktúrák megszilárdítására, miközben Ukrajnában folytatódik a bizonytalan helyzet.

Egy pillantás a politikai vonatkozásokra

Mit jelent mindez a geopolitikai helyzet szempontjából? Továbbra is látni kell, hogy Oroszországnak valóban megvan-e a kapacitása és stratégiai szándéka a termelési szint fenntartására a következő években. A jelenlegi helyzet egyrészt figyelmeztető jelzésként más hatalmak számára, másrészt az ukrajnai konfliktus történetének újabb bonyolult fejezeteként is értelmezhető.

Ezzel be is zárjuk a kört: a számok és statisztikák mögött emberi összetevő húzódik meg, amelyet nem szabad alábecsülni. Mindkét oldalon sok ember sorsát befolyásolják ezek a döntések. A következő néhány hónap megmutatja, hogyan bontakozik ki ez a dinamikus helyzet, és milyen hosszú távú következményei lehetnek a régióra és azon túl. Van egy régi mondás: "A remény hal meg utoljára." Hogy ez Oroszországra vonatkozik-e, az majd kiderül.